A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Hársfalvi Péter: Nemesek és parasztok Nyíregyháza társadalmában (1753–1848)

NEMESÉKÉS PARASZTOK NYÍREGYHÁZA •TÁRSADALMÁBAN (1753-tól 1848-ig) A Rákóczi szabadságharc után, a majdnem teljesen elnéptelenedett Nyíregyházát, 1753-ban telepítette újra Károlyi Ferenc gróf, a felerészben birtokos Palocsayné Pethő Rozáliával együtt.

1 Alig telt el az újratelepítés óta fél évszázad, és Nyíregyháza azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy megváltotta a földesúri szolgáltatásokat és joghatóságot, szabad paraszti állapotot teremtett lakosai számára. A nyíregyházi örökváltság, érv és példa lett azok számára, akik a váltság törvényes szabályozásáért és kiterjesztéséért harcoltak a politikai életben.

2 Az újratelepülés és az örökváltság közötti időben Nyíregyháza társadalma rohamos tempójú fejlődésen ment keresztül. Nemcsak a paraszti népesség szaporodott évről-évre, növekedett az iparosok és kézművesek, valamint az értelmiségiek száma is. Jelentős gazdasági emelkedés tapasztalható és az anyagi gyarapodást kísérő, de azt elő is segítő szellemi és politikai igények alapján, a város elöljárói már az első, 1803-as váltság idején a szabad királyi város rangjának elnyerését tűzték célul maguk elé. Ma sem tisztázottak azok a körülmények és tényezők, amelyek ezt a rohamos fejlődést befolyásolták. Még az örökváltság lefolyásának figyelmes és alapos elemzése sem történt meg, pedig a város életében ez a legnagyobb jelentőségű és országos érdeklődésre joggal számottartó történelmi esemény. Az örökváltság és általában a város fejlődésének legalapvetőbb tényezője, az itt lakó népesség szerencsés feltételek között folytatott, eredményes gazdálkodása, anyagi gyarapodása és becsvágya volt. De e mellett bizonyára figyelmet érdemel a város földesurainak magatartása is, akik már a telepítés alkalmával, a birtok hasznosítása érdekében, jelentős kedvezményeket nyújtottak a lakosságnak, s az örökváltság révén megszerezhető pénzösszeg miatt szívesen lemondottak a földesúri jogokról. El kell ismernünk a város elöljáróságának, bíróinak és jegyzőinek rátermettségét is, a kínálkozó kedvező alkalmak ügyes kihasználásáért.

3 Elhangzott azonban olyan vélemény is, — Mályusz Elemér részéről — 1 A betelepítés körülményeire lásd: Lukács Ödön: Nyíregyháza szabad kiváltságolt város története. Nyíregyháza, 1886. 195 sk. 11., valamint Éble Gábor: Az ecsecii uradalom és Nyíregyháza, Bp. 1898. 36—49. 2 V. ö. Barta István: Korai örökváltság szerződések.Agrártörténeti Szemle, IIL (1961) 1. sz. 94—98. 3 Ezekre a tényezőkre — ha nem is mindig valóságos szerepükhöz méltó súlylyal — a városról szóló eddigi feldolgozások is utaltak. Ezek közül Lukács Ödön műve mellett Szohor Pál: Nyíregyháza város története с dolgozatára kell utalnunk. (Megjelent: Nyíregyháza az örökváltság századik évében c. kötetben, Nyíregyháza, 1924., szerk. Szohor Pál), valamint Márkus Mihály: A bokortanyák népe, Bp. 1943. c. munkájára. 137