A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Hársfalvi Péter: Nemesek és parasztok Nyíregyháza társadalmában (1753–1848)

iiogy a város fejlődésében és különösen az örökváltság végrehajtásában a vezető szerepet az itt lakó nemesek játszották.

4 Arra alapozódott ez a vélemény, hogy a nemes ember öröklött lelki sajátosságai és egyéb tények következtében értelmesebb, s ez értelemhez társuló nagyobb vezetőképesség alapján, alkalmasabb volt a város elöljárói tisztségére. A lakosok azt felismerve, egyre gyakrabban választanak nemeseket bírónak és esküdteknek, akik — nem tudni hogyan — rábírták a város lakosságát az örökváltságra. Ez annál is inkább történhetett így, mert korábban a nemesek Nyíregyházán nem élvezhették előjogaikat, kiváltságaikat, s másfajta kísérleteik kudarca után, az örökváltság mutatkozott számukra is egyetlen olyan lehetőségnek, melynek kieszközlése útján a földesúri terhektől megszabadulhattak. Mályusznak a magyar kisnemesség reformkori történelmi és társadalmi szerepéről abban az időben vallott nézeteit ma cáfolni már felesleges és túlhaladott feladat. Tisztázott kérdés, hogy a reformkori haladó mozgalmak, Kossuth társadalmi bázisát nem a nemességnek ez a rétege adta, hanem az árutermelő középnemesség. Annak a kérdésnek a vizsgálata azonban most is időszerű, hogy a nyíregyházi örökváltság előkészítésében és lefolyásában az itt élő nemeseknek milyen szerepük lehetett. Kétségtelen ugyanis, hogy a korai örökváltság szerződések megkötésének egyik formája lehetett az is, hogy a kívánt szerződést a földesúrral a váltakozni kívánó parasztok helyett vagy nevében egyes nemesek vagy nemesi közösségek kössék meg, elkerülve ezzel annak a paraszti birtokképtelenség feudális elve alapján történő megtámadhatását.

5 E kérdés helyes megválaszolása érdekében szükséges és indokolt annak vizsgálata is, milyen körülmények között és viszonyban éltek Nyíregyháza társadalmában a nemesek és a parasztok. E körülmények ismeretében adhatunk helyes feleletet arra, hogy a nyíregyházi nemesek akár jól felfogott nemesi érdekeiktől, akár haladó gondolkodásuktól, a parasztokon való segítés szándékától, vagy éppen közös érdekeik együttes előmozdításának lehetőségétől indíttatva segítették-e az örökváltság ügyét vagy nem. Előre is bocsáthatjuk vizsgálódásunk eddigi eredményét: a nyíregyházi nemesek és a város nem nemesi jogállású társadalma között a betelepítéstől az 1848-as forradalomig terjedő évszázad idején nem volt olyan kedvező és harmonikus a kapcsolat, melynek alapján vezető szerepüket általában a város életében és magában az örökváltság ügyének intézésében is fel lehetne tételeznünk. Legfeljebb egyes nemesi származású személyek pozitív szerepéről beszélhetünk, akik gondolkozásukban és magatartásukban már túlhaladták nemesi voltukat, de a nemesek külön társadalma, a nemesi testület egészében a társadalmi elkülönülést, a város és népe fölé való rendi jellegű illeszkedés politikáját képviselte, mely ilyenformán nem a polgári haladás irányába lendítette a város társadalmának fejlődését, hanem a konzervatív, feudális viszonyok kialakításán mesterkedett. 4 V. ö. Mályusz E.: A nyíregyházi centenáriumhoz. Társadalomtudomány IV.6.; Márkus Mihály: A bokortanyák népe, Bp., 1943. 26—32. Márkus teljesen átveszi Mályusz feltevésszerű álláspontját, a nélkül, hogy annak bizonyítását megkísérelné. 5 V. ö. Barta István, i. m. 100. 138