A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)
Feltich Nándor: A besztercei románkori aspersorium
5. A XII. század végi opizai iskolával való kapcsolata miatt a Bizáncban nevelkedett III. Béla és felesége, antiochiai Anna udvarával hozom kapcsolatba. 6. Sem a honfoglaló magyarság levediai ezüstművességében, sem a Kárpát-medence X— XI. századi fémművességében (bjelo brdo-i kultúra) még nyomokban sem mutathatók ki a besztereci aspersorium említett mintái. 7. A III. Béla (uraik. 1173—1196) korában fellendült templomépítósek díszítőművészetében a besztereci aspersorium motívumkincsének erős és általános hatását lehet kimutatni. Következőkben próbáljuk meg részletezni ez utóbbi pontot. Bár a németországi, Szent István-kori ötvösség visszahajló levelű mintái (IV. t. 2—4) biztosan eljutottak a magyar udvarba is, és bizonyára hatással voltak az udvari műhelyek tevékenységére, sőt közvetve a pécsi kőfaragókra is, mégsem közvetlenül ebből, hanem a besztereci edény által jellemezhető művészeti körből származnak románkorunk díszítőművészetének keleties mintái. A több emberöltővel korábbi bajorországi keresztek és más készítmények rokon mintái — úgy mint a Kettlach-kultúráról is mondottuk — csak előkészítették a talajt az udvarban a hasonlónak felismert keleties jellegű minták számára. A Szent István korában az udvarba és a püspöki székhelyekre jutott bajorországi készítmények és azok utánzatai és továbbfejlesztései III. Béla korában még mind meglehettek, mint azt a III. Béla király sírjában megtalált Szent István-kori enkolpion is mutatja, legföljebb többé-kevésbé megrongálódtak a hosszas használat alatt. A német és francia szerzetesek által nyugatról behozott egyházi könyvek között nem egynek a díszítése ebben a stílusban készült. Ilyen az esztergomi Evangelistarium (8. kép), amely a XI. sz. vége felé készült a Liege-Maastricht-i egyházmegye valamelyik bencés kolostorában. 23 Az opizai mesterek munkáin (V. t.) a spirálisok annyira rokon jellegűek, hogy e nyugati kódexfestés és az opizai iskola között valamiféle összefüggést kell feltételeznünk. A kezdeményezés a spirálisok alkalmazásában semmi esetre sem indulhatott ki a grúziai Opizából. E spirálisok a karoling művészet örökségeként kerültek össze nyugaton a keleties növénymintával, amely utóbbi viszont — mint mondottuk — a normannok révén jutott be a kontinens udvari és egyházi központjaiba. Ez az Evangelistarium valószínűleg nem rögtön, elkészülte után került Magyarországra (a XI. század utolsó negyedében), hanem körülbelül száz évvel később, talán III. Bélának szintén francia származású feleségével, VII. Lajos francia király leányával, Margittal, annak kíséretében levő francia papok kezén. A besztereci aspersorium rendkívül gazdag ós magas technikai színvonalon álló mintáin nyomát sem találjuk e spirálisoknak, viszont az opizai iskola készítményeire ezek éppoly jellemzők, mint Evangelistariumunk összes kezdőbetűire. Ezért föltételezhető, hogy a besztereci aspersorium még III. Béla uralkodásának első felében készült, a magyar király esztergomi ötvösműhelyében. Az Evangelistarium hatása pedig csak 111. Béla második házassága után (1186) kezdődhetett, Esztergomból kiindulóan. Talán Magyarországnak a Kaukázus mögötti részekkel (ottani magyarokkal) való kapcsolata révén került egy vagy több ilyen kódex keletre, vagy az esztergomi ós az 23 Magyarország Műemlékei Topográfiája, Budapest. 1958. 327. 43
