A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Feltich Nándor: A besztercei románkori aspersorium

opizai ötvösműhelyeknek volt közvetlen kapcsolata egymással. Mindenesetre az opizai ezüstművek évszámmal vannak datálva a XII. század utolsó éveire. A besztereci aspersorium az opizai iskola egyik legkorábbi mesterének munkája lehet, aki Magyarországra költözött, és aki a spirálissal való kombinálást még nem ismerte. A pécsi altemplomi lejáró összes kövein hiányzik e spirálisok nyoma. A mi szempontunkból most az a lényeges, hogy a magyar királyi udvarban jól ismerték ezeket a tarsolylemezek művészetével rokon növénymintákat, azokat jól megszokták, és tudták, hogy nem jelentik a pogányságot a kereszténységgel szemben. A besztereci aspersoriumon a következő minták fordulnak elő : 1. Előrehajló levelű palmetták a sakktáblaszerűen elrendezett medaillonokban. 2. Indapárból álló minta. 3. Palmetta-sorozatok párkányzaton. 4. Szárnyas és szárnyatlan oroszlánalak. 5. A fogantyú középső gombjának két oldalán egy-egy hosszúkás csokor. 6. A páros szentek és a felirat inkább már az edény rendeltetésével összefüggő járulókok, és mint ilyenek illeszkednek bele az edény díszítményrendszerébe. Mármost döntő jelentősége van annak a körülménynek, hogy az 1—5. alatti díszítőelemeket mindenfelé megtaláljuk dunántúli románkori templomainkon. 7. kép. Körmeneti kereszt részlete (aranyozott réz). Magyar Nemzeti Múzeum 44