A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)
Csallány Dezső: Adatok Attila székhelyének kérdéséhez
sem kő, sem fa nincs az ezen részen lakozó barbároknál, hanem ott másunnan hordott fát használnak. A fürdő építő mestere, ki Szirmionból hurcoltatott fogságba, s ki azt reményiette, hogy tervéért jutalmul szabadságot fog nyerni, meg sem gondolta, hogy nagyobb bajba jut a szkütháknál levő szolgaságnál. Onegesios ugyanis fürdősének tette, s őt ós hozzátartozóit kellett a fürdós közben szolgálnia." A fejedelmi udvarba az út Onegesios laka közelében vezetett keresztül. A fejedelmi lak a többinél magasabb volt és emelkedettebb helyen feküdt. Hódmezővásárhelyről észak felé indultak meg Attiláék és velük a követségek. Útközben „némely folyókon" keltek át. Priskos, aki útleírását utólag foglalta össze, itt sem említi külön-külön azoknak a folyóknak a neveit, amelyeken átkeltek, így a Tisza nevét, a Maros, Körös folyó nevét sem, mivel előzőleg a legnagyobb hajózható folyókat már név szerint hangsúlyozta ki. A hun székhely nem lehetett 40—50 km-nél messzebb a Drinkától— Dilinkától, tehát Hódmezővásárhelytől. A Priskos által említett három hunföldi hajózható folyó közül a Temessél (Tiphesas, Tibiskos) ós a Hodus, Hados folyó vizével (Drinka, Drenkón—Dilinka) már találkoztunk, de még nem értük el a. Tisza (Tisas, rontott alakjában Tigas) folyó révét. 15 Hódmezővásárhelytől északra eső terület folyói : 16 nyugaton, északnyugaton a Tisza, mellékfolyói a Kórógy (melyet Anonymus még folyónak mond), amely Szegvárnál torkollik a Kurcába. Továbbá a Kurca vize, az ebbe ömlő Veker-ér és végül a Körös folyó, mely egyúttal lezárja azt a 40—50 km-nyi távolságú utat, amelyet a követségnek még meg kellett tenni. A hátralevő utat 7—8 óra alatt kényelmesen megtehették ós késő délután érkezhettek meg a székhelyre, mert még utána ebédeltek. Ez a központ igen nagy falu volt, nem volt erősség, hanem úgy látszik vízvár volt, folyók által közrezárt és védett terület. A „némely folyókon" való átkelés keretében átmentek a Kórágyon, Szentes északi oldalán, az ősi Bődi-rév irányában áthaladtak a Kurca vizén. Az átkelés keleti oldalán Szentes-Sárgaparton, Felsőcsordajáráson, Nagyhegyen sok hunkori szarmata sírleletet ismerünk. De hasonló sírleletek tömege kíséri végig a követség itt jelzett egész útvonalát. Természetesnek vennénk, ha a követség a Bődi-róven a Tiszán is átkelt volna, hiszen Priskos világosan megmondta a Tiszán való átkelést. Priskos tiszai átkelési adata és Attila feltételezett tiszántúli (Tisza melléki) székhelye közt logikai ellentmondás látszik. Ugyanis a zavart az okozza, hogy a Kurca vize eredetileg nem a Körös folyó torkolati szakasza, hanem a Tisza egyik korca, fattyúága, amely Csongrádnál ágazott ki és Mindszentnél ömlött a Tiszába. A Körös vize eredetileg a Tisza keleti korc-ágába, a Kurcába ömlött. Csak midőn a Köröst ós Tiszát mesterséges átvágású csatornával Csongrád irányában összekötötték, s ezzel a Kurca északi kiindulását is elvágták, a Kurca, a Körös folyó torkolati szakaszává vált. A Tisza és Kurca által közrezárt sziget, amelyet a Bődi-róvhez vezető út szel át ősi idők óta, igen alkalmas terület arra, hogy rajta egy nomád sátorvárost, vízvárat kialakítsanak. A Kurca mint a Tiszának egyik, de keskenyebb ága, könnyebben átkelhető folyó volt és éppen úgy jogosan hordozhatta a népvándorláskorban 15 Harmattá J. : i. m. Arch. Hung. XXXII (1953), 8. skk. — Szádeczky-Kardoss 8. : i. m. Acta Antiqua Hung. II. (1954), 83. skk. 16 Zsilinszky M. : Csongrádvármegye története. Budapest, 1897. 284. lap, térkép. 27
