A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)

Bökönyi Sándor: Honfoglaláskori lókoponyák a nyíregyházi múzeumban

HONFOGLALÁSKORI LÓKOPONYÁK A NYÍREGYHÁZI MÚZEUMBAN A honfoglaló magyarság lovainak kérdése mindig izgató téma volt az állattenyésztők és a háziállattörténettel foglalkozó kutatók számára. Az e kérdéssel foglalkozó legkorábbi munka Brummel Gyulától származik

1

. Brummel e munkájában nem a csontanyag vizsgálata alapján foglalkozott honfoglaló őseink lovaival, hanem elsősorban Konstaninos Porphyrogenetos, Bölcs Leo és Maurikios írásai nyomán. Kutatásaiból azt a következtetést vonta le, hogy a honfoglaláskori magyar ló a szkíta ló rokona, s mint ilyen Ázsiából származik. Meglehetősen kis termetű. Igen érdekes az a véleménye, mely szerint honfoglaló őseinknek legalább kétféle lova volt: külön típus a harcosoknak és külön az előkelőknek

2

. Ez utóbbiak nagyobb testűek kellett, hogy legyenek, mivel lovasuk páncélt viselt, és gyakran maguk is páncéllal voltak borítva. A szerző szerint származási helyük minden valószínűség szerint Dél-Ázsia lehetett és a szerző szerint az előbbi típustól külön tartották őket, úgyhogy nem valószínű, hogy a két típus között keresztezések előfordultak volna. A második munka, mely a honfoglaló magyarok lovával foglalkozik, Besskó József tanulmánya

3

. Amint a szerző munkája előszavában megírta, munkájával hiányt akart pótolni : „Ma már alig van művelt nemzet, mely az ősei birtokában volt lovak tudományos vizsgálatát nélkülözné és kétségtelen, hogy annak megfejtése hazai tudományosságunknak egyik hézagát van hivatva pótolni"

4

. Szükségét látta e munkának, márcsak azért is, mert „ . .. mindazok az ismeretek, amelyekkel eddig a honfoglaló magyarok lovaira vonatkozóan rendelkezünk, csak írott források hiányos tudósításain, néha puszta mendemondákon alapulnak, úgyhogy nem kell nagy bátorság annak kimondására, hogy a honfoglaló ősök lovairól manapság jóformán semmi bizonyosat nem tudunk"

5

. Besskó dolgozatában nyolc honfoglaláskori magyar lókoponyát vizsgált meg (a dolgozatában szereplő kilencedik lókoponya római telepről származik). Munkája messze túlhaladja egy szokásos állatorvosdoktori disszertáció kereteit, mivel anyagának — mely különben számban a legnagyobb koponya-anyagot tartalmazza, minden ilyen irányú munka között — feldolgozásához Török Aurél, a nagy magyar antropológus irányítása és kraniometriai rendszere alapján önálló mérési rendszert dolgozott ki. Ez az általa kidolgozott mérési rendszer máig is 1 Brummel Gy.: A honfoglaló magyarok állattenyésztése. Erdélyi Gazda. 19001—42. 2 Brummel Gy.: i. m. 17. 3 Besskó J.: A honfoglaló magyar nemzet lovairól. Diss. Budapest, 1906. 4 Besskó J.: i. m. 3. 5 Besskó J.: i. m. 5.