A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Csallány Dezső: Szabolcs-Szatmár megye avar leletei
vesszük, akkor ezek nem is az avar hurkosfüllel, hanem a bolgár jellegű hosszú és rövidebb kengyelvasfüllel mutatnak rokonságot. A nyíregyházi sírleletek csontvázai lábbal D-nek, fejjel É-nak feküdtek, mint például Csengelén, Csókán, Szőregen és Adorjánban. Lehet, hogy ez az irányítási mód szarmata hatásra megy vissza, mert az avar fülkesíros csoportnál található legkorábbi temetési mód a lábbal Ny-, DNy-nak. fejjel K-, ÉK-nek való fektetés, s ez csak később, a VII. század első felében, fordul lábbal D-nek, majd végül a VII. század második felében K-i fektetési irányt vesz fel (Szeged-Makkoserdő). Nyilvánvaló, hogy itt a bennszülött lakosság ritushatását észlelhetjük. A nyíregyházi sírleleteket tehát avar környezetben élő, a lovastemetkezés szokását felvett, elavarosodó kuturgur-bolgár (hun) népcsoport VII. század eleji hagyatékának tartom. A tiszaeszlár-sinkahegyi leletek (IX. t. 7—22, XI. t. 1—9, 12—13, XXI. t. 1, 3) egy feldúlt, meg nem figyelt kora-avar temető sírmellékleteinek maradványai. Az egyes darabok közötti összefüggés nem minden esetben állapítható meg. összetartoznak a IX. t. 14—15, 1719 sz. alatti övveretsorozat azonos stílusú préselt díszítményei. Egy szíjvég és két különböző méretű övveret tartozik ide. Érdekes és szokatlan a bronzlemez keretes kiképzése, benne az aranylemezbetéttel (IX. t. 14), melyen kettős ívű minta sorozata látszik 44 . A IX. t. 18 alatti címerpajzs alakú öwereten egy ajakszerű motívum is kivehető. Rozetta-mintás címerpajzs alakú aranylemezbetétet Hódmezővásárhely-Batida 10. sírjából ismerünk 45 . A betétet egy préselt ezüst, áttört, téglalap alakú öwereten helyezték el, alátétnek vaslemezt használtak. Az övdíszgarnitúrához egy sima ezüstlemezes nagyszíjvég is tartozott, olyan, mint a IX. t. 7 alatti. A batidai sírleletet a VII. század utolsó harmadára helyezhetjük, a tiszaeszlár-sinkahegyi öweretgarnitúra részletek ezt kevés idővel megelőzik. Sem az edények, sem a préselt aranyrozetta (IX. t. 16), vagy a lapos orsókorong (IX. t. 21), bronzcsat (IX. t. 22), keresztvasas, rombikus tüskéjű, egyélű vaskard (XVI. t. 4) pontosabb datálást nem nyújt, de inkább a VII. század második felének szokásos formáit tükrözi vissza. A préselt, kettősívű mintás aranylemezbetét préselő mintáját a Knin melletti Biskupijából ismerjük, ahol a nagyszíjvég préselőmintája hoszszúkás téglalap alakú, valószínűleg betét számára készítettek rajta préselt lemezeket. A biskupijai darabok 40 lovasnéphez tartoztak, valószínűleg a dalmáciai kuturgur-bolgárok hagyatéka, idejüket a VII. század második felére tehetjük. A tiszaeszlár-sinkahegyi övveret-garnitúra motívuma öntött alakban is tovább el a griffes-indás bronzöntvényekkel jellemzett emlékcsoportban. Például a kecel-határdűlői temető 64. és 25. sírjában 47 . 44 Rekonstrukciója az Arch. Ért. 1914, 173. lap, II. kénen hibás, mert rajta egy övveretet és egy szíjvéget vontak össze. 45 Bálint Alajos: Avar sírok Batidán: Dolg., 1937,, 93, X. tábla. 46 Karaman, L.: íz kolijevke hrvatske proslosti. Zágráb, 1930. 135—137., 147. kép. — Csallány D.: A kunszentmártoni avarkori ötvössír. Szentes, 1933. 33. 11., VIII. t. 1, 2—5. 47 Cs. Sós A.: A keceli avarkori temetők: Régészeti Füzetek, II. 3. 1958, XI. t. 2—4 (ólomból öntött garnitúra, a darabokon látszik, hogy préselt előzmények átvétele); 4. kép 3 (szíjvég). 68
