A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Csallány Dezső: Szabolcs-Szatmár megye avar leletei
A tiszaeszlári préselt aranyrozetta (IX. t. 16) öntött folytatását is megtaláljuk Kecel-Körtefahegyen a 9. sír öntött bronz rozettáiban 48 . Ezek a hivatkozott keceli öntött darabok a 720 körüli éveket mutatják. A kora-avarkori temetők közül a tiszavasvárinkoldusdombi az egyetlen, amelynek megfigyelt adatait jól hasznosítani lehet. A csontvázak irányítási módja : a lábbal Ny, DNy felé, fejjel K, ÉK felé való fektetés. A Felső-Tisza vidékén ez az első avar temető, melynek halottait a fülkesíros avar temetkezési móddal, tehát a Körös—Maros vidék temetési rítusával 49 temették el, de fülkesírok nélkül. Hogy mi ennek az oka, biztosan nem tudjuk. Koldusdomb nem. homokos, tehát sírbeomlástól való felessel nem indokolható. Mivel a Köröstől északra eső vidékekre sem a fülkesír, sem a lábbal DNy-nak való irányítási mód nem jellemző, így nem a vezér avartörzs (a fülkesírosok) szabolcsi megtelepedésére kell gondolnunk, hanem vagy egy avarosodó, avar hatás alatt álló segédnépre, vegyes lakosságra vagy kisebb avar szórványra. A sírok egy alacsony halom egész terjedelmében találhatók voltak (2. kép). Mélységük nem haladja meg más tiszántúli avar temetők szokásos sírmélységét. Férfiak, nők, gyermekek vegyesen vannak eltemetve, nem szerint nincs tagozódás. A temetőben ló- és birkamaradványok szép számmal fordulnak elő : az, 1, 2, 3, 4, 8, 12, 17, 18, 19, 21 és 23 sírban. De nem teljes csontvázakat találunk, hanem a halotti tor maradványait, lófejet, lábszárakat a patával együtt, még abban az esetben is, ha ezzel zabla, lószerszám, kengyelvasak is vannak. A 8. és 21. sírban két lókoponya is volt. Ezek nomadizáló népre jellemző csontmellékletek. A tiszavasvári leletanyag (IX. t. 4, 5—6 , XI. t. 14—18, XII. t. 1—52, XIII. t. 1—28, XIV. t. 1—6, XV. t. 1^2, 4—>5, XVI. t 2, XVII. t. 1—64, XVIII. t. 1^20, XIX. t. 1—33, 38, XXI. t. 8—10) a VII. század első felének jellemző avar hagyatéka. Először is a préselt ezüst és arany gömbcsüngőjű fülbevalókat kell kihangsúlyoznunk, amelyek mind a női, mind a férfi csontvázaknál jelen vannak. A tiszavasvári 18. női sírban préselt arany (IX. t. 5 ( —6, XXI. t. 9—10), az 5., 19. (XIV. t. 1—2) és 23. sírban (XVII. t. 63—64) pedig préselt gömbcsüngővel, ezüstből. Mindkettő párhuzamosan fut, de az ezüst inkább a korábbi sírokra jellemző. Elég, ha az említett, érmekkel datált kiszombori és deszki példányokra, mint alapformákra hivatkozom 50 Ezek férfi fülbevalók, melyek egyeznek a női fülbevaló formákkal is. A férfiak gömbcsüngős fülbevalója általában kisebb méretű, esetleg tömör. Ilyen a tiszavasvári 1. sír aranyfülbevalója is (IX. t. 4, XXI. t. 8), amelynek sajátossága, hogy a fülkarika nem oldalt, hanem felül nyitott. Hasonló technikai kivitelű példányt a bócsai fejedelmi sírleletben látunk 51 . A hivatkozott szegvári sírleletnél a férfi tömör, de kis formátumú, gúla alakú aranyfülbevalót viselt, olyan rendszerűt, mint a buji (XIX. t. 2) és a Deszki D. 170. sír női aranyfübevalója 52 . A XXVI. t. 32 alatti tömör 48 Ugyanott, I. t. 8a—f. 49 Csallány, D.: Folia Arch., 1939, 132. 50 Folia Arch., 1939. 147., 11., 135. 1., III. t. 2. 136. 1., IV. t. 1—2. 61 Arch. Hung., XXXIV. (1955), XXXV. t. 21. 52 Arch. Ért, 1943. XXVII. t. 2. 69
