A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Erdész Sándor: Állattá változások a nyírségi nép hiedelmekben
A TÁLTOSOK KÜZDELME Apám beszélte valamikor, hogy vót egy szóga. Hát vót annak a szógának három cimborája. Mer legények vótak. Hát az egyik, olyan bús lett a szóga estére. Hát kimentek a lúval, mert kint halogattak. Azt mondja (az egyik) : — Pajtás, mi lelt téged, hogy neked valahogy kedved nincs ? Addig-meddig faggatta oszt a másik három, hogy kifagatták, hogy miért ő olyan. Hát ez is foggal született, ez a cimbora, aki báttyuk vót. De mán ű napszállatkor hallotta, hogy Lengyelországban mán bömbölt a bika. Neki avval kellett verekenni. Az is foggal született, ű is foggal született. Azt mondja : — Pajtás, mán Lengyelországban bömböl, jön a bika. Az meg kékszőrű bika, én meg leszek egy tiszta fehér ! Hát félt, hogy meg is öli, mert amaz meg erősebb lett vón. Azt mondja : — Ne féljetek, mert tikteket nem bánt ! Ha látjátok, hogy gyengébb vagyok, akkor üssétek a bottal, hogy mikor mán elfelé mén, tűnjetek el, ahogy tudtok ! Hajjátok — azt mondja —, mán jön, Lengyelországba van, bömböl. Hát az is foggal született. Mind a kettő bikának válott, úgy verekedtek együtt. De a cimborák elővették a kékszőrű bikát, jól megpüfölték. Ej, elszaladt a másik, hogy nem hallottak mást, csak a dübögést. Ügy elhajtotta a másik bika. De hát mikor amaz is előjött, mikor a másikat elhajtotta, úgy elhajtotta, hogy alig tudták, hogy mikor jött vissza amaz. Az olyannak háromszor kell hét esztendőbe verekedni. Ügy verekedtek. Hát oszt, amelyik erősebb, az tán a másikat meg is öli. A BOSZORKÁNYOK MINT FEHÉR FARKASOK (Boszorkányper 1734-ből) Ezen fatens (Körössi Mihály 27 éves királytelki tanú) azt vallya, hogy egykor midőn harangozástájban, a fátens az Király Teleki földre kukoriczájának le törésére ment volna ki napszállat tájban, lovait szekerébül kifogva kevés időre az fátens szeme láttára még a nap le nem menvén szinte, az Kóróbul jő egyszer három fejér farkas, kezdvén zaklatni a fátensnék lovait annyira, hogy az kis lova, kettei kereszt nyűgbe lévő lovak, közibe menvén a zaklatásban, azon kis lovát a fátensnék kétszer s.gre le rántván meg is sebesítették, melynek őrizésére a fátens oda menvén széllyel vert közöttük addicit in Authenticatione (hozzáteszi nagyobb bizonyság okából) a ló hajtó ostorral, de egyiket sem találta ütni, kik is annak utánna lovaitul a látensnek tágitván, a fátensre magára támadnak és magát tőlle kitelhetőképpen tehető oltalmábul szekeréből edjik lőcsét kiragadván jobbrul és balrul hozájok vert, de edjiket sem találta ütni. Annak utánna sok viaskodásával az fátenstül mintegy hajitásíiyira félre alván s.gre ültek és az két első lábaikat, mint az ember két kezével tapsolni szokott, úgy tapsoltak ezt mondván mind a hárman egyszersmind haha ihaha ihaha. Azokután az fátensnék nagy rémülésével 222
