A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Erdész Sándor: Állattá változások a nyírségi nép hiedelmekben
eltávoztak nap leszállása után pedig kevés idővel szép hold világon, a fátens lovait sok igyel bajai meg fogván ketteit nyakló köteleire edjiket gyeplüjére meg kötötte az szekeréhez, és a fátens tüzet vetvén az szekeréhez közel, gúnyáját maga alá gyűrvén az tűzhöz ült, a melly dolog után, nagy suhogással érkezvén hozzá három asszony ember, egy fejér ingválban és egy ingaljban, kik ketteinek az szemére keszkenővel lévén be kötve, kiket is az fátens személy, senkit sem esmérhetet meg, az harmadik pedig személlyé szerint Orosz Laczkóné volt be lévén az ő feje az asszony emberek szokások szerint keszkenővel kötve, a fátenset hajon Oroszné megfogva, az másik pedig a lábát fogván úgy hurczolták nyújtogatták, hogy szinte recsegett ropogott az nyak csigája ... stb. 1. (A póruljárt boszorkány.) Adatközlő: B. Szabó Sándorné 78 éves parasztasszony, Nagykálló. Magnetofon-felvétel. 1957. december. — Ez a történet szorosan kapcsolódik a tündérmesékhez, Bátorligetről 11 , Kállósemjénből, 12 Kocsordról, 13 Matolcsról 14 és Nyírbátorból 15 szintén ismeretes. Az említett változatok figyelembevételével — a népmesekatalógusokhoz hasonlóan — „A póruljárt boszorkány" témájú varázstörténetek típusvázlatát a következőképpen határozhatjuk meg : a) A boszorkányos asszony egy legényt lókantár segítségével lóvá változtat, s annak hátán éjszakánként hosszú utakat tesz meg. b) A legény barátja tanácsára vagy önmaga elhatározza, hogy a varázslatot megfordítja. c) A következő este a boszorkányos asszonyt a kantárral lóvá változtatja és a kovácsmesterrel bevasaltatja. d) Másnap reggel lópatkó van a boszorkányos asszony kezén, lábán. A készülő (Kovács Ágnes féle) Magyar Népmesekatalógus „554/B x A boszorkány három lovának megőrzése" jelzésű mesetípusa kapcsolatot mutat „A póruljárt boszorkány" című varázstörténettel. Ezekben a népmesékben a hős egy boszorkány szolgálatában áll, hol három napig kell a boszorkány három lovát őrizni. A három ló mindig eltűnik, de a segítők tanácsára a lókantárt az átváltozott állatokhoz (bokorhoz, kacsához stb.) vágja, s így azok ismét lovakká változnak. Ez a mesetípus megyénkből Baktalórántházáról 16 és Tiszabercelről 17 ismeretes. А „758 х Krisztus lóvá változtatja az elégedetlen papot" jelzésű mesetípusban a kantárral történő lóvá varázsolás szintén előfordul. Ezt a mesetípust Tiszabercelről 18 ismerjük, melyhez két vándor a barna kenyeret kereső pap fejéhez kötőféket vág, mire lóvá változik. A XVII— XVIII. századi boszorkányperekben gyakori vád, hogy a boszorkány embereket lóvá változtatott és éjszakánként hosszú utakat tett meg rajtuk. Komáromy Andor említett könyvében számtalan esetet sorol fel, azonban a mi területünkről adatot nem közöl. 11 Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél. Bp. 1940. Űj Magyar Népköltési Gyűjtemény I. kötet 298. 12 Jósa András Múzeum Néprajzi Adattára 97. sz. lS Farkas József gyűjtései. Mátészalkai Járási Könyvtár. Kézirat. 14 Luby Margit: Bábalelte babona. Bp. é. n. 38. 15 Ortutay Gyula: Nyíri és. rétközi parasztmesék. Gyoma, 1935. 240. 16 Jósa András Múzeum Néprajzi Adattára 81. sz. 17 Ortutay: I. m. (Gyoma) 43. 18 Ortutay: I. m. (Gyoma) 170. 223
