A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században
volna az ezen időbeli salétromszakértők salétromtermeléssel kapcsolatos nézetéről : hogy a salétrom a füvek, fák és állatok rothadási terméke, a föld pedig ezeknek az anyagoknak a tárolási helye, hogy a nehéz agyagos föld, 3 a sok homokkal és kövecskékkel elegyített föld salétromtermelésre mégis csak alkalmatlannak látszik, tehát tárolásra kiválasztani felesleges. Hogy az említett szerves anyagokból a kívánt termék (a salétrom) kialakuljon, azok a földben kellő fekvésben (kellő mélységben, a levegőtől, esőtől, naptól oltalmazva) legyenek. Ezek mellett arról is tudomást kellett volna venniök a kortársaknak, hogy a természetben itt-ott már kész állapotban is található a salétrom (a padlás, azaz padló nélküli házakban, ganéjdombokon stb.). Sőt a kis könyvből még azt is meg kellett volna tanulniok, hogy az Ausztriában dívó salétromiskola (plántárium) készítésének mi a legjobb módja, s hogy mi a legcélravezetőbb eljárás arra, hogy a salétromosok az iskolában öt év helyett három év alatt kifejlesszék a salétromot ? Teljes őszinteséggel megmondta azonban a tudós, hogy ő csak hallott arról, hogy Magyarországon a salétromot mezőkön termelik, s így érdemlegesen nem tud nyilatkozni róla. S ebből már a legnagyobb bizonyossággal lehet következtetni arra, hogy a magyar mezei salétromfőzők Haeckel könyvén nem kaptak, s belőle nem okultak 88 . Ilyen helyzetbén tudományos körökben meglepetésképpen kellett hatnia egy Balogh József nevű kiskunsági orvos azon hírének, hogy egy Uhely Zsigmond nevű bécsi orvos és kémikus salétrom helyett sziksóval is tud lőport készíteni. A kémikus állítólag erre fel is hívta saját kormánya figyelmét, de attól a híradásig választ nem kapott. Balogh még megjegyezte, hogy a sziksó olyanformán virágzik (jön) ki a földből, mint ahogy a salétrom szokott kivirágozni 84 . Mindez az 1840. év táján történt. A magyar Szabó József egyetemi tanár az 1845. évben azonban már maga is elgondolkozott azon, hogy vajon nincs-e igazuk azoknak, akik a sziksó és a salétrom egymás mellett való előfordulásának mélyebb jelentőséget tulajdonítottak ? „Ha igaz — írta egy tanulmányában —, hogy oly helyeken is, hol új szérűket szoktak felállítani, sziksót mindig találnak, méltán jő az ember kísértetbe hinni, hogy e két körülmény közt fontosabb kötelék van, mint eddigelé tartatott, és hogy tán nem éppen lehetetlen, hogy a sziksóhatárnak szélein (és csak a szélein) mindazon kellékek megvannak, melyek, támogatva némileg mesterség által, képesek volnának salétromot is szolgáltatni. Innét látszik magyarázatot kapni dr. Moser úr által közlött, s különben kissé paradox állítása Horváth földesúrnak, ki Bűdön nedves évben állíta fel salétromszérűt, és arról seprés idején csupa sziksót aratott. A bajon segítendő próbákra adta magát, a szérűt t. i. megpörnyéztette, csalánnal meghordatta, hamulúggal locsoltatta stb. és íme azóta folytonosan salétromot nyer, s azt mondja : a sziket elfojtotta" 85 . 83 Haeckel István: A salétromfőzésnek legkönnyebb és legbizonyosabb módgya. Fordította: Rácz Sámuel: Buda, 1780. 2—23. 84 A magyarországi szikes vidékek természettudományi tekintetben. Buda r 1840. 21—22. 85 A Magyar Természettudományi Társulat évkönyvei. 1841—1845. Pest, 1851. Salétromtermelés Magyarhonban. II. k. 232. 186
