A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században
Egészen másképpen írt Treitz Péter egy 1924-ben megjelent munkájában. Utalt arra, hogy a bécsi katonai kormány Ragsky Ferencet, Moser Istvánt és Szabó Józsefet megbízta a magyarországi salétromtermő szérűk tanulmányozásával, s ahogy a három tudós eredményeiből egyértelműen kivehető, azok a szérűk mind szikes talajú területeken voltak. Továbbá, hogy a szikes területek közt voltak olyanok, amelyeken salétromot nem termeltek, de olyan természetes salétromszérű egy sem volt, amelyen a söpört salétrom közé sziksó ne került volna. Kifejtette a maga nézetét is, amely szerint a szikes talaj bizonyos körülmények közt képes lesz a salétromsó termelésére, de a szik maga vegyi úton vagy vegyi eljárás közbeiktatásával át nem alakítható salétromsóvá. Elmondta aközben azt a véleményét is, hogy az Alföld lecsapolását és kiszárítását megelőző időben minden sóstalajú vidéken voltak olyan helyek, ahol a sziksóval és konyhasóval együtt a salétromsó is kivirágzott. Hozzáfűzte még azt is, hogy a salétromsó kialakulása nem egyszerű vegyi folyamat. Azt a talaj humuszsavhoz kötött ammóniumából a salétromkészítő baktériumok készítik. A szikes talajokban a koHödiáiis anyagok bázislekötő tulajdonsága a nagy értékű salétromsóalakulás alapja. A salétromszérűkön kivirágzó só összetétele nem volt egyforma. Egyes helyeken káliumsalétrom, más helyeken mészsalétrom virágzott ki. Magyarországon voltak vidékek, ahol túlnyomó részben kálisalétrom, és voltak vidékek, ahol kizárólag mészsalétrom virágzott ki. Az összes szérűk vízállásos mély edmények szélér© voltak telepítve s az agyagos és homokos talajok határán mindenütt szikes jellegű talajon vagy sziksótermő helyek közelében voltak készítve 86 . Treitz Péter emellett annak is magyarázatát adta, hogy miért virágzik ki a sziksó és a salétrom együtt a homokos Nyírség sziksós talaján ? A homoktalajok, durva szeműek lévén, a szóda azok hajszálcsövességét nem szüntethette meg. Ennek következtében az erősen sós víz benne mindig mozoghatott, s tavasszal és nyáron, midőn a levegő legszárazabb, nagy mennyiségű sós víz párolgott el a talajból. A víz elpárolgása után a só tartalma a talaj felszínén kikristályosodott vagy miként mondani szokták, kivirágzott. Ezzel szemben a nyugat-szabolcsi, Nyírségen kívüli részek salétromszérűben való szegénységét Treitz Péter írása alapján azzal magyarázhatjuk, hogy a sziksó az agyag csekély likacsosságát teljesen megszünteti, azon keresztül semmi víz el nem párologhat, s a só ki nem virágozhat 87 . 5—11. A mezei (kertalj i és legelőszéli) salétromtermelő helyeket karámoknak vagy szérűknek nevezték. Utóbbi névformának a szérők, a szűrük, a szűrők és szírűk változatait is ismerték. Ezek mellett még azoknak a karámszűrő összetett névalakját is használták 88 . 86 Zsilinszky Endre — Treitz Péter: A szikes talajok javítása. Bp., 1924. A sós és szikes talajok természetrajza. I. rész: 5, .105, 109—114. 87 Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. XLV. XLVIII. pótfüzet. Bp., 1898. év: Szikestalajok Magyarországon: 126. 88 Karám: Országos Lt., Bp.: U és C: Fasc. 64. N. 14., kallói vonatkozással. Szérű: ugyanott, kéki vonatkozással. Szérö: ugyanott, kallói vonatkozással. Szürü: Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 28. N. 27. 1786. orosi vonatkozással. Szűrő: ugyanott orosi vonatkozással. Szírű : Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 28. N. 35. 1785. bélteki vonatkozással. Karámszűrő: Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 28. N. 27. 1786. orosi vonatkozással. 187
