A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)

Koroknay Gyula: Egyenes szentélyzáródású templomok Szabolcs-Szatmár megyében

egy feltevés kínálkozik. Amint említettük, a téglák mérete 4 X 15 X 25 cm, vagyis a megyében ezek az előforduló leglaposabb méretű téglák. Ebből a méretből ítélve a templomnak korábbinak kellene lennie még a csarodlai és a lónyai templomnál is. Azonban tekintve, hogy a szentélyboltozás is ilyen méretű téglából készült, nem szabad feltételeznünk azt, hogy ezek a téglák a szentély átboltozásának a korából valók. Ezt a feltevést igazolja még az a tény is, hogy a szentély padlásterének tanúsága szerint maga a szentély is deszkamennyezettel volt fedve. A tégláknak ez a mérete legalább a XII. századra utal, míg a szentély átboltozása jóval későbbi. Más magyarázatot nem tudunk adni, mint, hogy a mostani templom építéséig egy kisebb, régebbi korból származó kápolna már fennállott — aminek a feltételezése egy ilyen fontos és gazdag községben éppen nem indokolatlan — és ennek a régebbi kápolnának a tégláit használták fel. Ezt a feltevést támogatja az is, hogy bizonyos szempontból megmagyarázza, hogy a beregi községek közül miért éppen a leggazdagabb épített legkésőbbi formában templomot. A községben már régebben is volt kőtemplom, korábban mint Lónyán, Csarodán és Márokpapin. Némileg ellentmondásnak látszik, hogy a szentély későbbi beboltozása is az említett méretű téglából készült. Ennek azt a magyarázatát ,lehetne adni, hogy a meglevő régebbi kápolnát nem bontották le teljesen, hanem csak új hajót építettek a régi szentélyhez, és mikor ezt is lebontották, annak anyagából boltozhatták be a szentélyt. Ennek a feltevésnek az a körülmény nyújt támogatást, hogy a szentély lábazata alacsonyabban van, mint a hajó lábazata. Sajnos azonban meg kell vallanunk, hogy ez a kombináció nincs teljesen ellentmondás nélkül. Ez az ellentmondó körülmény éppen a szentély korábbi deszkamennyezetének a ma is meglevő helye, mert ha feltételezzük a régi szentélynek az egyidejű fennállását, amelynek az anyagából beboltozták a szentélyt, akkor időben nem marad lehetőség a szentély deszkamennyezetes időszakaszának az elhelyezésére. Talán, ha a vámosatyai vár építése és építésének körülményei ismeretesebbek lennének, ezek az összefüggések jobban megvilágosodnának. A templom alaprajzában, szellemében egyezik a másik három beregi templommal, a stílusfejlődésben azonban egy lépéssel már továbbmutat, mert ezen már határozottabb nyomokban jelentkezik a gótika : az ablakok kezdetleges mérőművei, a diadalív tisztább csúcsíve és élszedése ея a homlokzati kőfaragásos ablak. A templom alaprajzi formáját, s az ablakok elhelyezését tekintve, a XIII. századra mutat, a gótikus részletek pedig — beleértve az átboltozást — a Zsigmond-korból származhatnak. A szentély átboltozással kapcsolatban azt a feltűnő jelenséget kell kihangsúlyozni, hogy míg a másik három templom, sőt a beregsurányi templomnak is a bordaprofilja azonos, a vámosatyai profil ezektől különbözik. Feltehető tehát, hogy nem egy műhely munkája. Mindenesetre az a tény, hogy a bordák nem konzolból indulnak ki, arra mutat, hogy a vámosatyai szentély átboltozása későbbi. A templom építtetője a címer tanúsága szerint kétségen kívül az Atyay-családnak valamelyik tagja volt. Nemzetségi templomnak épült, azonban kegyúri karzat nélkül. Ennek oka, mint említettük, a vár fennállásában keresendő. 121