A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Koroknay Gyula: Egyenes szentélyzáródású templomok Szabolcs-Szatmár megyében
nem egészen szabályosan van megrajzolva, de nem lehet kétséges, hogy ez a tévedés egy vonal eltévesztésének a következtében állott elő. A címer elhelyezése érdekes, ugyanis a tengelyre merőleges irányú nézetbe van kifaragva úgy, hogy a pajzs csúcsa a sekrestye felé néz. Véleményünk szerint ennek az lehet az oka, hogy nemzetségi templom lévén, mint a címer is mutatja, mivel nem volt kegyúri karzat, az uraság helye a szentélyben a sekrestyével szemben levő oldalon volt olyképpen, hogy a címert rendes állásban onnan nem lehetett látni. Tehát a címert olyan irányban faragták ki, hogy az uraság nézőpontjából látszódjék jól. Ezzel a kegyúri stallummal függ össze az a tény is, hogy ebben a szentélysarokban díszesebb az említett boltindítás. Az is könynyen érthető, hogy az uraságnak a templomban csak ilyen kis helyre volt szüksége. Az Atyay-családnak ugyanis 1289-ben már állott a vára, ahol nekik minden valószínűség szerint kápolnájuk volt. A szentélyablak méretei : keleten a béllet külső széle kb. 90 X 240 cm, a béllet belsejében 40 X 180 cm, a déli szentélyablaknál ugyanezek a méretek azzal a különbséggel, hogy a belső ablaknyílás szélessége csak 30 cm. Ez a déli ablak hitelesebbnek látszik, itt a kőkeretnek egy belső homorú vájata is van, míg a keleti ablakon ez hiányzik. A templom kőből épült ugyan, de a padlástérben az oromzaton látszik, hogy téglákat is raktak a falba. Ezeknek a tégláknak mérete 4 X 15 X 25 cm. Ugyanilyen méretű téglákból készült a szentély kolostorboltozata is, mint az a padláson világosan kivehető. Ugyanitt látszik az is, hogy eredetileg a szentély lapos deszkamennyezettel készült, az: északi és déli falon még megvannak a lépcsőszerű kihagyások, melyekben a gerendák feküdtek. Nem tudjuk időben pontosan visszavezetni, de akár részben, akár mintájukban a középkorral lehet kapcsolatban az a ritkaszép és valóban monumentális hatású ácsmunka, mely ennek a templomnak a tetőszékét alkotja. A megyében ehhez hasonlót csak Nyírbátorban lehet tapasztalni. Az egyház lelkésze szerint a falakon sok helyen van freskó a meszelés alatt. Mikor a villany bevezetése alkalmával a vezeték számára vésték a falakat, majdnem mindenütt freskónyomok kerültek elő. Ennek a falusi templomnak viszonylag gondos megépítése után ítélve a mész alatt levő falfestmények színvonala bizonyára meghaladja az átlagot. A község az Árpádok alatt korán fejlődésnek indult. Fejlődésének a magyarázata, hogy a Beregszászból jövő kereskedelmi útvonalnak a tiszai révén a gelénesi határszélnél levő vára védte. A vár első említése 1289-ben történik. Az atyai vár korán megkapta a vámszedés jogát, és innen nevezték el a községet Vámosatyának. A templommal kapcsolatos első okleveles említés 1327-ben egy Péter nevű lelkészről szól 28 . A nagyjából egyidejű Pápai Tizedjegyzék Benedek lelkészről tud, ki a szerednyei pappal együtt 24 garas adót fizet a pápának. Ez az összeg kb. négy-hatszorosan több, mint a megyében előforduló átlagos adókivetés. Ez a tény kétségtelenül arra mutat, hogy a középkori egyház igen gazdag volt és ez nem meglepő, ha tekintetbe vesszük azt a tényt, hogy a községben vár volt. Mielőtt rátérnénk a templom eredetével kapcsolatos problémákra,. Lehoczky Tivadar: I. m. 28. 120
