Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Az 1720-iki telepítés
30 Pest vármegye katonái, akik szekereket szereztek a jövevények továbbszállítására, szintén 1 r. for. borravalót kaptak. Biberachban egy páternek 1% forintos ebédet fizetett; a koldusok közt sváb földön való tartózkodása alatt 4 r. for. alamizsnát osztott ki. A költségjegyzék a Svábországba való oda- és az onnan való visszautazás időtartamát is híven tükrözi. Az ismeretlen ügynök 1720 ápr. 20-án ült Bécsben hajóra és ápr. 30-án volt Ulmban, tehát 10 nap alatt tette meg a Bécs és Ulm közti útat. A visszautazás rövidebb ideig, csak 7 napig tartott: 1720 jún. 15-én indult el hajón ULmból és már jún. 22-én Bécsbe érkezett. Hat nappal később, jún. 28-án, volt Pesten, s így a hajó Ulmtól Pestig mindössze 13 napot vett igénybe, a tartózkodási időt is beleszámítva. Elmajer Antal latin nyelvű költségjegyzékében csak azokat a kiadásokat sorolja fel, amelyek a sváb földön való tartózkodása alatt és visszautazása alkalmával merültek fel, mellőzi azonban az odautazás költségeit. Kiadott 100 rajnai forintot és 20 krajcárt, ebből az összegből 100 forint előleget már az utazás megkezdésekor felvett. 7 6 A sváb földön 40 napig, 1720 ápr. 26-tól jun. 5-ig, tartózkodott és ezen idő alatt mind ő, mind a vele volt mészáros személyenként 20—20 krajcárt költött a naponkénti élelmezésre. Ez még a XVIII. sz. elején is nevetségesen csekély összeg volt egy személy napi ellátására és csakis a régi sváb hercegség sajátságos gazdasági viszonyaiból magyarázható. Ketten a 40 nap alatt 26 r. for.-ot és 40 kr.-t adtaik ki ételre. A visszautazáskor, 1720 jún. 5-től június végéig, feltüntetett tételek már azt mutatják, hogy az élelmicikkek ára a mai Württemberg területén kívül (Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon) tetemesen magasabb volt. így Elmajer a mészárossal együtt ebédre költött: Donauwörtben 30, Ingolstadtban 24, Straubingban 20, Vilshofenben 24, Linzben 40, Steinben 52, Szobban 24 krajcárt. Kettőjük vacsorája Abachban 36, Pfellingben 40, Engelhartszellben 48 krajcárba, Ibbsben 1 és Tullnban szintén 1 r. for.-ba került. Reggelire Regensburgban 24, Aschachban 8 krajcárt adtak ki együtt. Ebédre és vacsorára Rägelsbrunnban 1 r. for.-ot s 30 kr.-t, Pozsonyban 1 r. for.-ot és 40 kr.-t költöttek ketten. Teljes ellátásuk visszautazásuk első két napján (jún. 5. és 6-án) 2 r. for.-ba és 40 kr.-ba, két napon át Bécsben 1 r. for.-ba és 20 kr.-ba, három napon át Pesten 2 r. for.-ba került. A mészáros 1 r. for.-ot kapott egynapi élelmezésre Elmajertől, míg ez utóbbi Zarnóczy Lőrinccel Bátorkesziben járt. Ételre költöttek még Pozsonytól Komáromig Zarnóczy Lőrinccel együtt hárman 1 r. for.-ot és 24 kr.-t, Komáromban a mészárossal ketten 21 kr.-t, Mocsban a mészárossal, Zarnóczy Lőrinccel és a hajósokkal együtt 51 kr.-t, Pesttől Károlyig a mészárossal 4 r. for.-ot. 7 6 Elmajer a jegyzék bevezető soraiban értesíti Károlyi Sándort, hogy a múlt évben adott 100 forint nem volt elegendő az ő számára, továbbá Zarnóczy Lőrinc és a mészáros részére a svábországi út alatt, amikor svábokért voltak. Kénytelen volt kölcsön kérni pénzt, s ezért esedezik, kegyeskedjék neki a gróf ezen 100 forint levonásával költségeit megtéríteni. Fáradsága fejében egy vagy két évre egy pár ökröt kér használatra, mivel sváb útja alatt gazdaságát nagyon elhanyagolta, egy ökröt pedig el is loptak tőle.
