Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Az 1712,-iki telepítés
16 ződéstervezet meg nem említett pontjai változatlanul fennmaradnak, továbbá, hogy ők semmiféle jobbágyi járom alá nem vetették magukat. 3 4 Ho gy az eredeti szerződéstervezetből mennyi ment át a végleges úrbéri szerződésbe ós hogy a sváb telepesek ajánlatát mennyiben vette figyelembe az uraság, arra nézve nincs adatunk. De annyi bizonyos, hogy az első évben a sváb jövevények nem igen voltak megelégedve helyzetükkel. Különösen az uradalmi tisztek ellen volt sok panaszuk. Így többek között arra kérték a megmaradni szándékozó svábok a grófot, hogy segítsen rajtuk minél előbb, mivel segítség, illetve élemiszerek nélkül nem tudnak megélni. Panaszkodtak, hogy mihelyt a gróf eltávozik Nagykárolyból, a föléjük rendelt uradalmi tisztek csak alap nélküli, üres szavakkal hitegetik őket. Könyörögtek, hogy a gróf jelenléte alatt adjon ki parancsolatot, amelynek értelmében a kenyérkiosztás ne történjék úgy, mint eddig, minthogy így mindnyájan folyton csak többet és többet költekeznek, a megélhetési segédeszközök pedig* hiányzanak. 3 5 Az uradalmi tisztek ellen irányuló panasznak egyik főoka az volt tehát, hogy az élelmiszereket és segédeszközöket nem osztották ki rendesen a jövevények között, akik pedig az 1712-ik évben a kellő aratás hiányában mindezekre nagyon is reá szorultak. Felmerültek azonban más, kényesebb természetű panaszok is még pedig az ellen a német hadnagy ellen, akire Barkóczy Krisztina két sváb község igazgatását bízta. 3 0 A csanálosi sváb lakosok tudatták a gróffal azokéit a szabálytalanságokat, amelyeket szerintök az időközben elhalt német hadnagy követett el. így a megmaradt sváb telepeseket azzal ijesztette, hogy a meghalt és elszökött svábokra fordított költséget is ő rajtuk fogja a gróf megvenni. Ha valamelyik sváb lakos az uraságtól kapott házi állatot adott el, ennek árát a hadnagy nem szolgáltatta át az uraságnak, hanem megtartotta magának. Hasonlóképen cselekedett azzal a kártérítési összeggel is, amelyet tolvajlás esetén volt kénytelen fizetni a tettes. Ezt a pénzt sem adta át a kárvallottnak vagv a grófnak. A megszökött svábok jószágát és gazdasági felszerelését eladta, az érte kapott összeget pedig a saját céljaira fordította. Még azokat a szántóvasakat is magánál tartotta, amelyeket a gróf a svábok között való szétosztásra adott át neki. 3 7 3 4 Ezzel a kijelentésükkel azt akarták jelezni a sváb telepesek, hogy ők nem örökös jobbágyai Károlyi Sándornak, hanem szabiid költözködési joggal rendelkező emberek, ú. n. szabadinenetelű jobbágyok. V. ö. a német nyelvű választ, melynek keltezése hiányzik, de minden esetre 1712 dec. havából való (Okm. 11.). 3 5 V. ö. az összes sváb lakosoknak 1712 dec. 12-én kelt német nyelvű folyamodványát (Okm. 10.). 3 8 Y. ö. Gróf Barkóczy Krisztina levelét férjéhez Nagykárolyból 1712 júl. 24. (Okm. 4. h.). 3 7 V. ö. a csanálosi svábok keltezés nélküli magyar nyelvű felterjesztését Károlyi Sándorhoz. A felterjesztés bizonyára 1'712-ből való, amit az a körülmény is megerősít, hogy első része a sokszor emlegetett német szerződéstervezet (Okm. 12.) rövidített magyar fordítását tartalmazza.
