Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Új sváb községek keletkezése az 1790-es években
166 Nagymadarásznak 5, 5 már 1749-től fogva egy pár éven át voltak sváb lakosai, de csekély számuknál és rövid ott tartózkodásuknál fogva nem vettük fel őket tárgyalásunk körébe az 1750 es években. E helyen fogunk róluk megemlékezni. így 1749-ben egy Csanálosról és egv Kaplonyból beköítözöttről s egy új telepesről; 1751-ben egy Mezőfényről beköítözöttről; 1753-ban egy Nagymajtényból és egy Krasznabéltekről beköítözöttről; 1754-ben pedig egy Nagymajtényból. egy Erdődről és valamelyik sváb községből beköítözöttről van tudomásunk Nagymadarászon. 57 6 Az 1754-ik éven túl nincsenek adataink a nagymadarászi svábokról, valószínűleg elköltöztek a községből. Ez állításunkat támogatja Püspökv István grófi levéltárnoknak Nagymadarászra vonatkozó jelentése. amely szerint a helység állapota 1755-ben tűrhető volt. Az oláh lakosok az erdőírtáshoz is hozzáfogtak, restségük miatt azonban Piispöky nem sok reményt fűzött ahhoz, hogy nagy kiterjedésű határukat kiirtsák. Ezért Károlyi Antalnak azt javasolta, hogy telepítsen a községbe svábokat, ezekkel az erdőséget ki lehetne irtatni s a határt rendes rnívelés alá lehetne vétetni. 57 7 Piispöky e javaslata nem valósult meg. 1767 október havában Nagymadarásznak még nem voltak sváb lakosai. A község jobbágyai akkor portié fejében 304 rajnai forintot, közköltség címén 50 rajnai forintot és-40 krajcárt, telekadó fejében 126 rajnai forintot és 51 krajcárt fizettek. 57 8 1769 végén 93 népes és 1 puszta telek volt Nagymadarászon. Lakott akkor a helységben 70 adófizető gazda, 21 örökös jobbágy és 2 adómentes gazda. A telekadó összege 143 rajnai forintot tett ki. A nagvmadarásziak ezenkívül a következő váltságdíjakat fizették: robotmunkákért 19 rajnai forintot és 45 krajcárt, rokkapénz fejében 2 rajnai forintot, ha jdúpénz címén 10 rajnai forintot és 48 krajcárt, 71 icce vajért 17 rajnai forintot és 45 krajcárt, 76 tyúkért 5 rajnai forintot és 39 krajcárt. 912 tojásért 7 rajnai forin57 5 Szatmármegyei nagyközség. Erdődtől északra. Hajdan a Drágffycsalád tulajdona volt. 1588-ban a nádor Dersfy Margitot, férjezett Révay Jánosnét, akarta beiktatni Nagymadarászra, de a király személyében ellenmondás merült fel. Amikor 1620-ban a szatmári vár birtokait összeírták. Nagymadarászról megjegyezték, hogy régebben Dóczy András szatmári főkapitány birtokolta 8000 rajnai forint vételár ellenében. Í624-ben Bethlen Gábor tulajdonába ment át a község. 1633-ban Bethlen István kapta meg. Az ő halála után a kincstári hivatalnak, illetőleg a szatmári kapitányságnak jutott a helység. II. Rákóczi Ferenc 1708-ban Erdőddel együtt Nagymadarászt is zálogba adta Károlyi Sándornak, aki 1720 március 20.-áu királyi adománylevelet is nyert reá (V. ö. Éble Gábor és Pettkó Béla idézett művének első kötetét, 61—67. old.). — Nagymadarász Erdőd fiókegyháza volt. 1886-tól fogva van plébániája s ugyanebből az évből valók az első anyakönyvek is. — Nagymadarász község lakosainak száma a szatmári püspökség schematismusainak alapján: 1820-ban: 222 r. k.; 1912-ben: 333 r. k., 1601 g. k„ 18 ref., 56 izr.; 1930-ban: 267 r. k„ 1694 g. k„ 11 g. kel., 1 ref., 56 izr. 57 6 V. ö. az 1749., 1751., 1753. és 1754,-i erdődi keresztelési anyakönyveket. 57 7 V. ö. Püspökv István grófi levéltárnok idézett művének Nagymadarászra vonatkozó részét. Kór. Levt. Ladula, 172. 57 8 V. ö. az 1767 október 20,-i nagymadarászi összeírást. Kór. Levt. Acta Svevorum, Lad. S-cs.
