Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Új sváb községek keletkezése az 1780-as években
158 sváb lakos szerepel Szaniszlón. Ezek közül a szomszédos sváb községekből költözött be 51 (még pedig Mezőpetriből 29, Nagykárolyból 8, Mezőfényről 10, Csanálosról 2, Krasznasándorfaluból 1, valamelyik sváb községből 1); külföldről érkezett új telepes volt köztük 9 (és pedig 1786-ból 2, 1788-ból 4, 1789-ből 2,' 1790-ből l.) 543 Szaniszló tehát sváb lakosainak felét Mezőpetriből nyerte! Az új sváb telepítések sok költségébe kerültek az uraságnak, úgyhogy a kiadások legalább is egyelőre nem állottak arányban az elért eredménnyel. Eehetséges, hogy később megtérültek volna ezek a költségek. Somogyi Ferenc nagykárolyi jószágfelügyelő ez okoknál fogva 1788 július havában Károlyi Antal gróf elé egy tervezetet terjesztett, amelynek értelmében az áttelepítések az uraságnak vagy semmi vagy csak igen kevés költségébe kerültek volna. Ez a kevés költség is megtérült volna még a telepítés évében vagy rövid idő midva; ezenkívül az uradalom még nagy hasznot is húzhatott volna a dologból. Somogyi Ferenc hivatkozott a szaniszlói új sváb telepítés példájára. Szaniszlón ugyanis 1788 nyarán már körülbelül 40 sváb gazda lakott, akik az uraság költsége nélkül szállottak oda. Ezek a svábok jobban művelték földjeiket, mint az oláhok s ezért nagyobb termésük után több kilencedet tudtak adni az uraságnak. Nagyobb számú igavonó állattal rendelkezvén, úrbéri szolgálataikat is alaposabban és lelkiismeretesebben tudták végezni. Adóikat végrehajtás nélkül pontosan fizették. Az uradalom tehát nagy hasznot merített ebből a telepítésből, holott költsége nem volt vele. A szaniszlói svábok ezenkívül a mérnök által kimért egyenes utcasorban szép nagy házakat kezdtek építeni, ezzel a község díszére vált a környéknek. Somogyi e tervezetében azt javasolta Károlyi Antal grófnak, hogy engedje a svábokat szabadon költözni azokba a községekbe, amelyekbe nekik tetszik. Ha az uraság az új telepeseket az első időben valami kis segítségben részesítené, úgy Somogyi véleménye szerint rövid idő alatt svábok szállanának olyan helvségekbe is, amelyekben eddig az oláhok és oroszok tétlen életet éltek. így Somogyi tudomása szerint azok az erdődi sváb gazdák, akik Erdődön nem tudtak telekre és szőlőre szert tenni, a szomszédos Nagvmadarász községbe akartak átköltözni. Ennek a helységnek igen nagy halára volt, amelyet jórészt bokrok és cserjék borítottak. Az ottani oláhok azonban nagyon hanyagul művelték a földeket, új irtásokat nem igen végeztek. Somogyi meg volt róla győződve, hogy a svábok felvirágoztatnák Nagvmadarászon a földművelést, új területeket irtanának szántóföldnek és rétnek, úgyhogy a szatmári urasági magtár csakhamar megtelnék. Az uraság Alsóhoimoródot és Barlafalut jelölte volt ki ama sváb lakosok részére, akiknek saját falujukban nem jutott ház és telek. Ezeknek a sváboknak egy része azon ban ki jelentette, hogy inkább megmaradnak régi lakóhelyükön, mintsem Alsóhomoródra vagy Barlafaluba költözzenek, mégha az uraság nagy segítség54 3 Y. ö. az 1786-tól 1791-ig szóló mezőpetri keresztelési anyakönyveket.
