Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Új sváb községek keletkezése az 1780-as években
183 előzőleg kétszer kellett volna felszántaniok a földet, hogy valami termésre legyen kilátásuk. Az építést is késő lett volna megkezdeni. A főok azonban, amely gátolta a barlafalusi telepítést, a Barlafaluban. a három Homorúdon s környékén dühöngő marhavész volt. Az ott levő beteg marhákkal nem lehetett dolgozni, egészséges állatot pedig nem mertek oda vinni, hogy a ragály tovább ne terjedjen. Ez a marhavész a nagykárolyi udvarbíró jelentése szerint Királydaróc körül is igen sok kárt tett. Az uradalmi orvos mutatott Somogyi jószágpraefectusnak egy nyomtatványt, amely a marhavésznek Poroszországban l?68-ban feltalált gyógyítását tartalmazta. Ezt a gyógyításmódot a Helytartó Tanács körrendeletileg közzétette az országban. Somogyi a nyomtatványt németből magyarra fordíttatta és a benne leírt gyógymód alkalmazása végett elküldötte az erdődi és királydaróci udvarbíráknak. Egyúttal pedig utasította őket. bogy a beteg marhákat tartsák zárlat alatt s ne engedjék egyik községből a másikba átvinni. 53 8 1784-ben költöztek az első sváb lakosok Barlafaluba, még pedig Krasznasándorfaluból 15, Krasznabéltekről 12, Erdődről 11, Szinfaluból 5 és Szakaszról 2. összesen 45 férfi. Minden új telepesnek 5/s gazdatelek (külsőség) jutott. 53 9 1 785 óta vannak adataink a barlafalusi svábok neveiről. Az 1785—l?90-ig terjedő időben 43 sváb lakosról tudunk. Ezek közül a szomszédos sváb községekből jött be 35 (még pedig Szinfaluból 2, Kálmándról 1, Krasznabéltekről 6, Krasznasándorfaluból 4, Erdődről 4. Nagvszokondról 2, Nagymajtényból 1, valamely sváb községből 13); külföldről telepedett 10 (még pedig 1785-ben 3. 1787-ben 4. 1789-ben 2. 1790-ben 1). 54 0 Sza niszló nak 54 1 1779-ben csak oláh és magyar lakosai voltak, a Károlyi-uradalom jobbágyai 210 házzal s ugyanannyi úrbéri telekkel rendelkeztek a községben. 54 2 Svábok csak 1786-tól fogva tartózkodnak a helységben. Az 1786—1791-ig terjedő időben 60 53 8 V. ö. Somogyi Ferenc nagykárolyi jószágpraefectusnak Károlyi Antal grófhoz intézett magyar nyelvű levelét 1783 késő őszéről (Okm. 181.). A levél aláírása és keltezése hiányzik, de tartalmából kitűnik, hogy Somogyi Ferenc írta a barlafalusi telepítést megelőző késő ősszel, vagyis 1783 okt. vagy nov. havában. 53 9 V. ti. a barlafalusi plébánia történeti feljegyzéseit (História domus). 54 0 V. ö. az 1785-től 1790-ig terjedő barlafalusi anyakönyveket. 94 1 Szatmármegyei nagyközség, Nagykárolytól délnyugatra. Az ecsedi Báthory-család ősrégi birtoka. 1475-ben Báthory István vajda Szaniszlón a Tótutcában egyik vitéz harcosának egy házat ajándékozott. Szaniszló története különben Ecsedével azonos. 1724-ben Szaniszló teljesen a kincstáré volt és 16.793 forintra és 40 krajcárra becsülték fel. Károlyi Ferenc 1748 ápr. 6.-án az u. n. ecsedi vétellel szerezte meg Szaniszlót a kincstártól és a gróf Károlyicsalád az 1776 nov. 2.-i ecsedi donáció alapján a királyi tizedet is megkapta (V. ö. Éble Gábor és Pettkó Béla idézett művének I. kötetét, 38—39. old.). — A protestánsok 1562-ben a régi templomot elfoglalták és a plébánia is megszűnt működni. 1800-ban a plébánia-hivatalt újra visszaállították és ez évből valók az első anyakönyvek is. Mindaz ideig Szaniszló Mezőpetri fiókegyháza volt. — Szaniszló község lakosainak száma a szatmári püspökség schematismusai alapján: 1808-ban: 340 r. k.; 19i2-ben: 1826 r. k„ 2099 g. k„ 705 ref., 7 luth., 185 izr.; 1930-ban: 1948 r. k„ 5132 g. k., 10 g. kel., 685 ref., 274 izr. 54 2 V. ö. Károlyi Antal gróf birtokainak 1779. évi kimutatását (Okm. 164.).
