Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)

Történeti áttekintés (a sváb telepesek régi hazájáról)

XIV birodalom hadüzenete után (1Z93 május 22) avatkozott bele a háborúba Franciaország ellen. A herceg, mint a sváb körzet direktora és ezredese, maga akarta vezetni a sváb körzet csapatait, s nem engedte őket birodalmi vezetés alá rendelni. .Károly Jen

ő herceg kosszá, uralkodása végén (1744—1795) Württemberg területe kb. 170 négyszög mérföldet tett ki, lakosainak száma 620.000 volt. Az ország egyes részei: a tulajdonképení württembergi hercegség, Teek és Mömpelgard. A hercegnek a birodalmi gyűlésben két szavazata volt, a sváb körzetben direktori és ezredesi tisztséget viselt. A legfőbb kormányzati hatóság a miniszterekből és államtanáososokból álló titkos tanács volt. Ez tolmácsolta a tartomány-gyűlés és a hatóságok összes ügyeit a hercegnek. Alatta állottak az egyes tanácsok, ú. m.: a kormánytanács a közigazgatás és bíráskodás számára, a konzisztórium a vallás és közoktatás számára, az egyháztanács az egyházi javak kezelésére, a kincstári kamara a hercegi kamara jövedelmek kezelésére, a haditanács és végre az egészségügyi bizottság. A legfelsőbb bíróság volt az ú. n. udvari bírósásr; a felsőbb bíróságok Stuttgartban. Tübingenben és Ludwigsburgban székeltek: alattuk állottak a városi és községi bíróságok. Az egyes járásokban a főhivatalnokok egyszersmind az elöljáróság vezetői is voltak. Az állami kiadások fedezésére elsősorban a kamarai javak jövedelmei (adók és illetékek) szolgáltak, másodsorban a királyi haszonvételek (malom, vám, pénzverés, erdészet, bányászat, só). A járás közigazgatási hatóságai csak a járás költségeinek fedezése után fennmaradó összeget szolgáltatták be a központnak. Az adókivetés joga a kormányt és a rendeket illette; az adószedést a polgármester és a járási hatóságok végezték. Ezek révén került az adó a tartományi pénztárba. A köztisztviselők nem fizettek fejadót. Károly. Jenő herceg uralkodása alatt Württemberg évi kivitele 3 millió, bevitele 2 millió forintra becsülhető és így az ország lakossága láthatólag gyarapodott vagyonban. Sajnálatos, hogy a kis országnak ebben az időben nem volt egy igazi kultúrközpontja. Amikor Poroszország békét kötött a franciákkal Baselben (1?95 ápr. 5.), a württembergi tartománygyülós is különbékét akart, de Károly Jenő utódja, Lajos Jenő (1795—1795) kitartott a császár mellett ép úgy, mint Frigyes Jenő (1795—1797). A hadsereg különben elég gyenge volt. A sváb körzetnek 16.416 embert kellett volna kiállítania, de ezekből 6000 csak papíron volt meg. Württemberg 3165 gyalogost. 401 lovast, Baden pedig 971 gyalogost és J20 lovast volt köteles adni. I)c nem csak számbelileg volt csekélv ez a hadsereg, hanem minőségileg is nagyon gyenge. A sváb körzet csapatai rövid ellenállás után hátráltak úgy a franciáknak a Rajnán való átkelésénél, mint később a Schwarzwald szorosainak őrizeténél. Württemberg sokat szenvedett a megszálló francia csapatoktól, de azért Erigyes Jenő herceg, illetőleg Frigyes trónörökös még sem kötött külön békét a franciákkal.