Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Történeti áttekintés (a sváb telepesek régi hazájáról)
XII négyzet mérföldet tett ki. lakosai nak fszám a 450.000 volt. Ez a lakosság 70 városban, 8 mezővárosban, 1027 faluban. 745 tanyán, 83 kastélyban és 188 urasági épületben éM. Az 1658ik évben a. lakosság lefogyott 61.000-re, két év muilva pedig 48.000-re. Az 1652-iki adatok Sízerint Württemberg vesztesége fegyverképes emberekben 57.700 volt; elpusztult 8 város. 45 falu. 67 templom, I60 plébánia és iskola, 520 középület, 56.000 ház és csiir. A pénzbeli veszteség 1628-tól 1650-ig 200 millió márkán felül volt. Az újjátelepítés a szökevények visszatérése és a Svájcból jövő bevándorlás által történt. Az ország legfőbb kormányzati hatósága ebben az időben a titkos tanács (Geheimer Rat) volt, amelynek tagjai a főudvarmester, a kancellár, bárom nemes és három polgári (gelehrt) tanácsos, A közigazgatást és bíráskodást 77 hatóság (Amter), köztük 15 egyházi hatóság ( Kloster ám ter), végezte önkormányzati joggal. Alsóbb hatóságok voltak a városi és községi bíróságok, a felsőbb bíróságok (Obergeriehte) Stuttgartban és Tübingenben székeltek, felettük állott az udvari bíróság (Hofgericht). A harmincéves háború után a sváb körzet leginkább XIV. Lajos rablóhadjáratai következtében (1667-től) szenvedett el nagyobb csapásokat. A sváb körzetnek 3000 embert kellett volna felállítania, de a konstanzi püspök vonakodott a körzetgyiilést öszszehívni, minthogy túlmagasnak tartotta ezt a létszámot. A körzetgyülés különben megoszlott: a katholikus rendek Uberlingenben üléseztek, a protestánsok Esslingenben. így hát a sváb körzet tehetetlen volt a megújuló francia betörésekkel, valamint a császáriaknak Württemberg! táborozásaival szemben. Ezek a torzsalkodások folytatódtak a francia háború egész tartama alatt, úgy hogy Württemberg kára a békekötésig (Ryswick, 1697 okt. 50.) készpénzben 2 millió forintot (20 millió márkát), összes kára pedig 8 millió forintot (80 millió márkát) tett ki. Leégett 1900 épület, 7 város, 57 község. A nyomor nagyobb volt, mint a harmincéves háború alatt. Éhség és ragály pusztított, a betörő ós a beszállásolt katonák pedig tönkretettek mindent. Württemberg 450.000 lakosából 1696-ig csak 300.000 maradt meg. A sváb körzet mindebből nem vonta le a tanulságot, a háború után szabadon bocsátották a csapatokat, a határokat pedig nem erősítették meg. A spanyol örökösödési háború (1701—1713) elején a sváb és frank körzetek semlegességük megőrzésére felállították seregeiket (1701 július), de már 1702 márciusában beléptek a Franciaország* elleni szövetségbe. Ugyanazok a jelenségek ismétlődtek, mint a harmincéves és a francia háborúk alatt: úgy Württemberg, mint a felsősváb terület rengeteg kárt szenvedett, hol mint hadszíntér, hol mint hadtápterület. Württemberg összes kára a háború alatt 15 millió forintra rúgott. Az ország összes adója 1715-ban 183.768 forintot tett ki. holott az egész államháztartás kiadásaira évi két millió forintra volt szükség. A hiányzó összeget a királyi kamara, a tartományi és az egyházi javak jövedelmeiből fedezték. A spa-
