Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)

Történeti áttekintés (a sváb telepesek régi hazájáról)

XI Ez a haderő űzte el Ullrich württembergi herceget országából (1519) és átadta Württemberget Habsburg Ferdinánd hercegnek. Ulrich 1554-ben visszakerült ugyan országába, de Württemberg továbbra is osztrák hűbéri birtok maradt. Ugyancsak 1554-ben oszlott fel végleg a sváb szövetség, minthogy a reformáció kérdésében nem tudott egyöntetű állásfoglaláshoz jutni. Amióta Württemberg hercegség lett (1495 jól. 21.). azóta ez az ország vette át a vezetést a sváb területen és az 1512-iki körzetbeosztás óta a württembergi herceg viselte a sváb körzet (Schwäbischer Kreis) direktóriumát is. Vetélytársa e tekintetben állandóan a konstanzi püspök volt, akinek fennhatósága alá tartozott az egész felsősváb terület (Oberschwaben). A konstanzi püspököt támogatta e törekvésében a katholikus Ausztria a protestáns württembergi hercegekkel szemben. A sváb területen a kisebb grófságok. birodalmi városok és apátságok (kolostorok) kötelesek voltak a sváb körzet számára katonaságot adni, amely a birodalmi hadsereg részét képezte. A sváb körzet rendei között a reformáció óta ugyanazt az ellentétet találjuk, mint a birodalom katholikus és protestáns rendei között. Az alsósváb területek (Niederschwaben) rendei, ép úgy mint a württembergi hercegek, protestánsok voltak, míg a felsősváb terület (Oberschwaben) rendei a konstanzi püspök fennhatósága alá tartozó katholikusok voltak. Tgy hát a sváb körzet két leghatalmasabb fejedelme közül az egyik protestáns, a másik pedig katholikus volt. W ürttemberg belépett a protestáns unióba (1908 máj. 14.), amelynek érvényessége úgy a birodalmi (Reichstag), mint a körzeti gyűlésekre (Kreistag) szólott. A birodalmi városok közül a következők csatlakoztak a protestáns unióhoz: Ulm, Strassburg, Nürnberg, tieiilbronn és Hall. Württemberg a protestáns unióba való belépése ellenére is el volt tökélve, hogy semleges marad. János Frigyes herceg (1608—1628), mint a sváb körzet direktora és ezredese, csak miiieiát állított fel a csehországi zavarok után. Mint Württemberg és a sváb körzet későbbi történetéből látni fogjuk, a semlegesség fenntartása nagy összeütközés idején a kis államok számára úgyszólván lehetetlenné vált. A hatalmasabb hadviselő felek egyáltalában nem tisztelték a kis államok semlegességét, sőt ezek a nagyok kénye-kedvének voltak kiszolgáltatva. Wallenstein császári katonái ép úgy megszállották a semleges Württemberget, mint később a svédekkel szövetséges országot. Württemberg Gusztáv Adolf győzelmei után kénytelen volt csatlakozni (1632 máj.) a svédekhez, akik az országot megszállva tartották. A szövetséges svédek azonban ép úgy kiszipolyozták a szerencsétlen lakosságot, mint a császáriak. A harmincéves háború változó harcai közepette a protestáns északi sváb területek Württemberggel együtt ép úgy szenvedtek az átvonuló és beszállásolt katonaságtól, mint a déli felsősváb katholikus vidékek. W ürttemberg területe a harmincéves háború elején (1623) 150