Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Deési Sándor: A nyíregyházi színjátszás ötven éve

Jakabovics Fanni. Szalkay Lajos Nagykanizsa és Veszprém után jött Nyíregyházára. A jegyeket persze Jakobovics Fanninál árulják a dohánytőzsdében. A nyiregyházi színészet történetéből az ő neve ki nem maradhat, bizonyára több van a kisujjában ebből a történetből, amit én olyan nehezen böngésztem össze, őrá kellett volna bízni ezt a feladatot. A város 1894-ben még csak nem is támogatja a színészeket, de a «Nyirvidék» már erősen hangoztatja, hogy a városnak át kellene venni a színházat. Hogy a város még sem viselkedett közömbösen, mutatja az, hogy 10000 forinttal részvényes volt. Szalkay Lajos különben nagy rákészüléssel érkezett Nyíregyházára. Külön zenekart hozott magával, melynek Santroch Alajos volt az első hegedűse, aki egyébként nyiregyházi zenetanár volt. A színház is új függönyt kapott, melyet Molnár Árpád, a Népszínház díszletfestője festett. Rózsahegyi Kálmán. 1895 május i-én visszatért a múlt évben póruljárt Tiszay Dezső és a Trubadur előadásával kezdte meg az évadot. Egyik telt ház a másikat érte, a közönség kezdett belemelegedni a színházba járásba. A társulat az akkori vidéki színészek legjavából telt ki. Rózsahegyi Kálmán, Margó Zelmá, Klenovics György, Rucsinszky, Németh János, Tapolczay Dezső, Bogyó, Haday, Krémer nevét hirdették a színlapok. Junius 27-ig váltakozó szerecsével folytak az előadások s akkor zajosabb volt a Szénapiacnak (a mai Dessewffy-üér) az a része, ahol a színház épült, mert mellette volt egy jónevü vendéglő, a «Pacsirta», mely a színház felépülése után a «Vendéglő a Színházhoz» nevet vette fel. Itt folytak le a bankettek, kuglizások és húzta a cigány rendületlenül. 52