Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Tartallyné Stima Ilona: Reggeltől-estig

tenni, hogy szégyenkezzen önmaga előtt, lángoljon az arca s éppen így, — azaz még jobban — mint ő most, álljon szobájában reszkető tagokkal, kedvetlenül, világunalommal s undorral a szívében. Röpködő fantáziájával már látta zord arccal, villogó szemekkel, amint forró homlokán végig húzza a tenyerét. Levélpapírt vett elő és írt : Uram! , Az estélyemre szóló meghívóra csak véletlenül kerülhetett az Ön címe, amely tévedésért elnézését kérem. Budapest Marosföldy' Kamilla, Megcímezte a levelet. Hátra dült a széken s édes-mélyet sóhajtott. A bosszú ott sötétlett a levélben, a megbántott szépség dicsőséges bosszúja s valami megnyugtató méz ízét csöpögtette az asszony friss szájára. A bosszú: milyen jó és nagyszerű, az életnek új színt és lendületet ad Már ment is könnyedén a tea felé, nem cipelte már megbántott lelke nyugtalanságát, ott hagyott a levélen minden előbbi gondot. A nap szecessziós foltokban röpdös ideoda a bútorok selymén, ölelő melegség és csönd. De lám, a tea kihűlt. Csöngetett. A szobaleány kissé riadtan jött. — Hideg a teám, hozzon Irma másikat... A szobaleány hangjában öröm csendült, az elvillámlott vihart csodálta, melyből nem részesült. Hozta a teát. Úrnője arcán valami édes szelídség, amit még nem vett észre eddig. Megállt egy pillanatra. — Van valami mondanivalója, Irma? 89