Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Tartallyné Stima Ilona: Reggeltől-estig

— Nem, nemi Csak nézem nagyon, nagyon szép ma a a nagyságos asszony. Mosolygott. Egész lényének most éledt derűjét rácsillogtatta a szobalányra. Mintha más állana ott, úgy tett. — Szóval tetszem magának, Irma Az ezüst kanál a fogához koccant. Ebben is volt valami diadalmas, hallani a szép fehér fogak csendülését. Az egészség és ifjúság benne. Megreggelizett s öltözködni kezdett. Egy kis dolga volt, vásárolni valók s aztán egy kis séta a tavaszban. Az utca zajában és százféleségében jól érezte magát. A tekintetek ráfelejtkeztek, ismerősök mosolyogtak és köszöntötték; valami jó volt mindebben. Egy kirakat üvegében meglátta önmagát s az elmúlt gond a lelkébe billent: — Ó, a levél! Ott maradt az asztalon, pedig már fel kellett volna adni, még megesik, hogy nem kapja meg elutazása előtt... Milyen csúnya, milyen sértő az a levél ahogy érezte a levelet, meg ezt a zengő-forrongó utcát itt maga körül s a groteszk ellentétet a kettő között, elpirult. Milyen csúnya hazugságot akart, hogy a hiúságán esett sérelmet megtorolja. S vájjon... megbántotta-e őt Erőss Győző? S megérdemelné-e ő Erőss Győző nagy hódolatát ilyen lélekkel, melyben elhallgatott minden egyéb érzés a hiúság mellett? Érezte a ragyogó utcát, benne ,az élet nagy szépségét s valami csodálatos jóság-áradást a lelkében, mely csak ajándékozni képes nagy gazdagságából. Milyen jó, hogy nem küldte el a levelet. Ha haza megy, másat ír helyette. Kedvesebbet. Igaz, nem is kellene írni. De mégis: érezze Erőss, hogy ezen az estélyen meg kellett volna jelennie. 90