Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Tartallyné Stima Ilona: Reggeltől-estig

Ah ! — — — röppent el a halk sikoly, mikor a banális szókhoz ért gondolatával — az ifjúság lehet tüneményes, de még inkább tűnő — Talán ó, lehetetlen...! Egy vonal az arcban, vagy egy mozdulat, mely eszébe juttathatta: túl a harmincon... évek, napok... talán percek és elillan az ifjúság is, mint gyermekkori játszótárs egykor, ha jött az alkonyat Elő a kis tükörrel, amely nem hizeleg. Homorú lapján ott az arc, mindent megmutat nagy józansággal. Megnyugtatta a kis tükör. Az arc telt és tündöklő, a szemek frissek a harag tüzében. A levelet mégegyszer elolvasta: Nagyságos Asszonyom! Nagy örömmel és köszönettel vettem meghívását s nagyon boldoggá tett volna, ha ott lehetek estélyén, azonban egy rendkívül fontos dolog Szegedre szólít. Engedje meg nagyságos Asszonyom, hogy egy más alkalommal legyek szerencsés meghívásának eleget tenni. Budapest Kezeit csókolja mély hódolattal Erőss Győző. A bosszúság új árnyéka suhant át arcán. — Milyen hideg, milyen banális. Rövid pár szóban intézi el az egészet, nem érezte, hogy ez a meghívás kezdete valaminek. Olyan volt minden hozzávaló gondolata, mint valamely csodálatos dal ébredése, mely halk melódiákból forró és nehéz akkordokig szárnyal. Nem értette meg, nem érdemelte. Most valami olyat kell kitalálni, ami megtorolja annak az embernek hallatlan ostobaságát. Valamivel meg kell bántani! Valami olyat kell 88