Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Tartallyné Stima Ilona: Reggeltől-estig

Reggeltől-estig* Irta : Tartaüyné Stima Ilona. A szobaleány a kis asztalra tette a tálcát, de nem mert szólni úrnőjéhez. Egy aggodalmas pillantást vetett a japánfigurás teáscsészére, melyből halványszürkén, lassan szállt a gőz. A leány még tétovázott, de aztán elszántan, nesztelenül kiment a szobából. Az asszony csak állt az ablaknál mozdulatlanul. Fénylő, bodros haján átvilágított a nap s az egész alak körvonalai élesen tűntek elő a napfény-zuhatagba merülten. Divatos pizsamában volt, mely a méz és eper meleg színeiben tündökölt. Egyik kezével az ablak réz fordítóját fogta s időnként egész halkan ütögette hegyes körmeivel az ablak üvegét, mely ilyenkor egészen különös, cirpelő hangot adott. Mint holmi apró állatka szárnya, ha repül. A másik kezében kialudt cigaretta. A földön egy levél. Rajta pár sor csupán. A mozdulatlanságát már végtelennek érezte. Valami forrong, zúg és éget bennt s lám, milyen halott-nyugalom mégis! Akarni és tenni kell valamit. Hirtelen lehajolt, felvette a levelet, megindult az Íróasztal felé. Egy férfi, aki nem jött el hívására. Egy férfi, aki döcögő kifogással jön — levelet ír — maga helyett. Egy férfi, akiről azt hitte, hogy imádja őt s csak várja a pillanatot, az intést, hogy hódolattal tekinthessen a legközvetlenebb közelségből az Asszony tüneményes ifjúsá... 87