Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Téger Béla: A Nyírvidék ötven esztendeje

igától is rájöhet, hogy Kossuthnak szükségképpen szabadkőművesnek kellett lennie«. Ezzel szemben a tényállás az, hogy Kossuth Lajos 1852-ben Amerikában lett a 133. számú amerikai páholynak tagja, nem volt azonban tagja az 1848-ban megalakult magyarországi páholynak. Súlyt helyezünk pedig erre a megkülönböztetésre azért, mert — ismételjük — az amerikai szabadkőműves páholyok, melyek emiitett egyikébe Kossuth Lajos a szomorú 1852-dik évben, hazája, nemzete üdvét és függetlenségét keresve — belépett és a magyar szabadkőműves páholyok irányzatai és törekvései különbözők. Kossuth Lajos, ahogy látjuk, érezzük őt munkálni magunkban, akik még magyarok vagyunk: csupa magyar, akinek szive, lelke, vére és minden izmai energiája magyar nemzeti érzésekre dobban és cselekszik. Mit is mondott Kossuth, ott Amerikában, mikor szabadkőműves lett: »Az én életem nagyon viszontagságos volt. De a nagy szerencsétlenségek csak emelik és erősitik az emberi lelket. Én hazámért érzek, élek és halok! Enyhíteni az ő nyomorát, szenvedéseit: ez életem legfőbb feladata. Hogy a világ rokonszenvét megnyerjem részére, alázattal hajlok meg mindenki előtt...« Azok az amerikai szabadkőműves páholyok, melyek egyikébe 1852.-ben — ismételjük újra, hogy nemzete felszabadításáért összeköttetéseket keresve — Kossuth Lajos belépett, a francia Nagyoriens páhollyal, melynek szövetkezetébe a magyarországi akkori és mai páholyok is tartoznak, a közösséget megtagadták, még pedig többek között azért, mert az »megszüntette a tagokra nézve azt a szükségességet, hogy Istenben higyjenek.« Mi, akik a magyarországi páholyok titokzatos belső életéről, külön — soha semmiféle hatóság által, sohasem látott, ~360