Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Piller József: Magyarországvégvárai

kos kéz, amely a háborút évtizedeken át rejtett utakon előkészítette, megszervezte és kirobbantotta. Bedobta a nemzetet, hogy ott nemzeti építménye égjen el, lelki energiája pusztuljon el, nemzeti állami jellege semmisüljön meg. Ez volt a cél. De nem sikerült. A háborút ugyan a világ által is elismert ősi magyar vitézséggel, diadalról-diadalra menve küzdötte a magyar nemzet, de nemzeti energiáját a poklok tüzéből is megmentette. Ez fájt a nemzeti államok elleni összeesküvőknek. Nem nyugodtak bele. Tovább mentek. Forradalmat zúdítottak a nemzetre. Elővezényelték azt az évtizedek alatt megszervezett tartalék erőt, a félrevezetett elemeket, hadd törjék, hadd zúzzák a még meg nem ingott nemzeti építmény pilléreit. Kik állanak ellen ? A Tiszák, Návayak, Hollánok ? Eltenni az útból! És eltették. így döntötték porba a nemzeti eszme legerősebb oszlopait; mártírhalálra juttatva a legkitűnőbb hazafias elitgárda tagjait; a többi hasonlókat pedig bebörtönözték, hogy ne legyen tanácsadója, vezetője a hazafias érzelmű polgárságnak. De hasztalan volt minden. A hazaszeretet lángja újból felcsapott a nyíregyházi Kovács Istvánhoz hasonló férfiak lelkében és — bár tudták, hogy életükre törnek —, oda kiáltották: «eddig és nem tovább/» — A Kovács Istvánok vértanukká lettek, de amit a Nagyoroszország nem tudott megcselekedni, a maroknyi magyar nép megvédte nemzeti jellegét, nemzeti mivoltát s visszaverte belső ellenségének ádáz rohamát. De mindez nem volt elég. Ujabb jelszó hangzott fel ellenségeink részéről: «Önrendelkezési jog kell a nemzetiségeknek/» És neki támadtak a haza földjének. Végtagjait levagdalták; martalócoknak prédául odadobták; azt hivén nagy botorul, hogy ezzel az ősi föld végvárait lerombolják. Ceruzával mentek neki a bérceknek, hogy azokat az Alföldre betolják. Kacagtató produkció! Hiszen a természet által emelt végvárak ma is ott állanak, ahol ősidők óta állottak. Nem is lehet azt sem ceruzával, sem semmiféle rabulisztikával mint sakkfigurát ide, oda 184