Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Bökényi Dániel: A triánoni határon innen és túl

sor van (talán most is) a vármegyeháza előtt. Szimbolizálta a magyar nemzeti lobogót. Szemben van vele a gótikus formájú ősi református templom. Ettől nyugatra az ősi református főiskola, jogakadémiával. Kultur-városnegyed. Északra tőle a piarista rend társháza, kat. főgimnáziumával. Ma egyik sem él életet. A vallás szelleme, — itt látható — nem tartott keresztyéni szolidarizmust. A jogakadémia kijött Hódmezővásárhelyre, majd Kecskeméten kapott szállást. Ha tudták volna, a zavaros időben, a helyzet mérlegelésénél, a nyiregyházai Sima-puszta, mint a máramarosszigeti főiskola alapvagyonára gondolni: Nyíregyházát kellett volna kiválasztani az akadémia székhelyéül. Itt a fenntartáshoz meg lett volna a vagyonbeíi tőke és Nyíregyháza székvárosi jellege, két középiskolája, törvényszéke, ügyvédkamarai székhelye, erősen lüktető fejlődésképessége mind keretet adtak volna ennek a csonka egyetemnek. A nagykállói születésü Szilágyi István, tudós történész, az akadémia és főiskola ötvenkét éven át igazgatója, egyik emlékiratában mondotta: «a protestáns tanoda 1540-ben már fennállott; ez időtől kezdve csaknem szakadatlan sorban bírja azon férfiak neveit, kik ebben mint tanítók folyvást működtek.» 1797. évvel a virágzás szakába lép a szigeti tanoda. Lyceumi rangot érdemelt azon intenziv erőnél fogva, mellyel hosszú időkön át ritka eredménnyel s mindig előbbre haladással működött. Jogi, teologiai, filozofiai szakokkal gazdagodott. Támogatására siettek az erdélyi főurak. Az 1848—49-iki események, az osztrák uralom megfosztotta életkedvétől ez ősi főiskolát. 1855—56-ban, már mint négy osztályú gimnázium nyilhatott meg. A birodalmi minisztérium 1855 november 20-án erre adott nyilvánossági engedélyt. Ennek az értékes kulturtőkének, mely a hatvanas években visszanyerte régi fényét és erejét: főiskolai jellegét, — az oláh uralom végkép megsemmisítette. Vármegyeháza, templom, főiskola 168