Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Bökényi Dániel: A triánoni határon innen és túl

nem ismernek egymásra; a régi áldásos szomszédsági viszonyból lett mindent fagyasztó dermedtség. A boldogságot, lelkijóságot termelő melegágy helyén északsarki jéghegy. Hidegség mindenütt. Gróf Brunswick Teréz honosította meg a kisdedóvó intézeteket. Máramarossziget a tizenkettedik óvodát a maga földjén nyitotta meg 1845-ben. Virágzó intézet volt az oíah impérium átvételéig. Már 1869-ben, az országban számottevő, mintaszerű elhelyezésre tett szert. Ezt a magyar alkotást sem tűrték meg maguk mellett. Nagy kegyetlenség máról-holtiapra ősi intézményeknek halálozásra sorvasztását követelni. Az intézmények megfojtásában bűn lakott. A bűn előbb-utóbb bosszúra szomjazik. Hirek érkeznek ebből a kulturában valamikor gazdag, de ma elszegényedett városból, mely 1352-ben kapott Nagy Lajos királytól városi jelleget és szabadalmat. Az erőszakos uralom — mondják — megszűnt. A Szilágyi István által alapított társadalmi és politikai hetilap (címe: Máramaros) hatvanharmadik évfolyamát éli fellélegzett. Uj prefectus került a vármegye élére, ennek székfoglalója alkalmából igy ír: «A lelki fájdalmakat nehezen bár, de még csak elviseli az ember, de a vagyonokban, magánjavakban, létfenntartási eszközökben való garázdálkodás, már a földi lét alapjait támadja meg.» Maniu küldötte (dr. Juga Gábor) ezt írta zászlójára: «munka, törvényesség, tisztessége (Vájjon melyik szó hiányzott a régibb időbeli főiskolai, hivatalbeli programmból ? — tanuskodhatik róla az uj prefectus úr, hiszen a lap szerkesztőjének, mint gimnáziumi tanárnak tanítványa volt. És a történelem professzora olyan lelki fölénnyel rendelkező volt, mint Nyíregyházán Péter Károly. A tanítvány mint prefectus, a tanár mint szerkesztő állanak a közügy szolgálatában. Vájjon mit és hogyan érez a prefectus úr az őt szeretettel nevelt anyaiskola romjainál.) 169