Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Szohor Pál: Nyíregyháza a Nyírvidék születési évében

nek, álomnak megjárja ez okoskodás; de valónak rem. Azt érnék el vele, hogy a .közönség a fáktól nem látná az erdőt. Holott mindezek külön ponton állva, sokkal jobban díszítenék a várost s aránylag nagyobb jövedelmet hajtanának. Csak hogy jövedelemről ne is ábrándozzanak az építkezés barátai. A város által felveendő kölcsön, summa-summárum, belekerül io százalékba. A tervezett épület, a regále megszüntetése után, b(eTtozhat a városnak legfeljebb 4 százalékot. íme itt a jövő képe. Tessék építkezni. Az eddig tudvalevő terv szerint az uj szálloda a mostani »Nagyvendéglő« helyére építtetnék. Már ez sem helyeselhető. Ma már a szabadtereket, feküdjenek azok a város központján, vagy bárhol, nem lakházakkal, hanem fákkal építik be; a középületeket pedig, még a templomokat js a házak sorában helyezik el. Központi nyilt-térre nagyszabású, többféle mulatóhelyiséget magában foglaló épületet emelni: egyenesen a közegészség és szépészet ellen való dolog. Színházról is beszél a terv. Ennek sohase voltam ellensége. A színházak a közművelődésnek minden bizonnyal hathatós tényezői voltak és lesznek mindig. De nem osztom azt a nézetet, hogy Nyíregyházán a közvagyonból építtessék ily közművelődési csarnok, legalább még most, amikor még mindig oly igen messze állunk a magyarosodástól. Valamint a boldogságot, úgy a közművelődést sem lehet a nagyközön ségre erőszakolni. A takarékos ősök nyomdokába pazarló nemzedék lépett A város javai évről-évre fogynak. Különben nem csoda. Ott van a nagy áldozatokkal felállított gimnázium. Vájjon veszi-e hasznát amaz intézetnek Nyíregyháza város polgársága? Fájdalom nem. Felépítette és fenntartja azt az idegenek számára. (Mandai úr kezd ideges lenni!) Most meg azt kívánják, hogy dobja oda utolsó darab közbirtokát egy oly épületre, amely11