Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 1. Krúdy Gyula: Nyiri emlék

Nyíri emlék. Irta : Krúdy Gyula. — Szalay Pál rajzaival. — ^ Az agarak kidugják hosszú fejüket a pokrócok alól, a hintók, homokfutók négyeseit letakarják a gondos kocsisok, mert foga van az időnek ilyenkor november felé. De lám, az agarászok arcai pirosak, mint bőrkeztyüik, a hangjuk vidámabb a legfrissebb csárdásnál, a kedvük pedig olyan felcsattanó, mint huszonöt-harminc esztendő előtt az apáké, nagyapáké, akik még a régi Magyarországot látták. Ez az ősi, uri mulatság, amely a nyírségi, szolnoki, zempléni mezőket őszi időben hangossá teszi, tulajdonképen sohasem szünetelt Magyarországon, még a mult századnak abban a büskomoly korszakában sem, amikor az első udvarházak düledezni kezdtek gazdáik feje fölött ; agár akkor is akadt a háznál, legfeljebb nem nyert bilikomot; agarászbált akkor is tartottak, legfeljebb a ruházat hiányossága miatt nem mehetett oda mindenki, akinek jussa lett volna ; agarászostor akkor is volt a kézben, amikor az a kéz egyébként unalmas megyei aktákat másolt a dohos hivatali szobában. Olyan volt ez a korszak, a mult század utolsó negyede, mint valami rossz álom ; az uraink elhagyogatták a szabad falusi életet, a függetlenséget, az egészséges mulatságokat és a városok felé húzódtak, ahol nem volt értelme az agárnak, a jókedvnek, se nyeregnek, se ostornak. De az otthonmaradottak még tartották az őszi versenyeket, habár előfordult, hogy a nyírségi agár előtt a szolnokmegyei agár vitte el a kelyhet; régi, hires agarászok lerom\ lott lovaik miatt hátramaradoztak ; két parasztlovon jött a