Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 1. Krúdy Gyula: Nyiri emlék

10 bálba, akinek egész famíliája négy lovon járt hajdanában és a leghíresebb táncosnők, a legjobb gazdasszonyok, a legédesebb kisasszonyok sem kaptak idejében férjet, hanem elhervadoztak, elfonnyadtak. Mind kisebb, mind válogatottabb lett a társaság, mely a nevezetes őszi reggelen az agárversenyre kocsin és lóháton a nagykállói utcán igyekezett; az Európában, sőt Rózsakertinél se volt lefoglalva minden szoba; a Koronában kereskedelmi utazók lábtyüi füleltek az ajtók előtt, holott a fogadó tánctermében Benczi Gyula stimmelt az agarász csárdáshoz, amelyet Riszdorfer kisasszony irt ez alkalomra. A század elején már csaknem eljutottunk ahhoz a bús állapothoz, hogy a csizmadia-szinbe ugyanarra a napra hirdetett politikai gyűlést Puczér Jóska, amely napon agarászverseny volt a határban ; az agarászbál után nem ömlött patakban a vér a József huszárlaktanya téli lovardájában ; sokat beszéltek a disznóölésről, a névnapról, az öreg Tisza Kálmánról, legfeljebb még lovakról, agarakról. Sok melankolikus beszély, tűnődő regény, öregember kesernyés visszaemlékezése maradt emlékben e korszakról, a virtusok hanyatlásáról, az agarak pusztulásáról, a Betyár kávéház ásítozó éjszakáiról, régi urak tönkremenéséről. Ebből az időből emlékszem egy agárversenyre a nyíregyházi határban, amelyet a publikumnak egyrésze esernyő alól nézett, mert éppen túzokbénitó ólmos eső hulldogált. Esernyő agár versenyen ! Nem is sikerül az utána következő bál, éjfél után már csak Kálnay László jókedvénél melegedtek a gavallérok, a táncot jóformán abbahagyták. A posta, amely mostanában vigan pergő két kereken hordja az agarászbál meghívóit november negyedikére, hirül hozza azt, hogy az idei agarászatokat, a bálokat mindenütt a régi fénnyel és kiváló eredménnyel tartották, ezért szokatlan sikert jósolnak a legnagyobb agárversenynek, amelyet Szabolcsvármegyében rendeznek. A búskomoly öreg urak, akik mindig csak a mult század csalódásain bólongattak : nem rontják már keserves hangjaikkal a derűs hangulatot. Akik megmaradtak a szomorú mult-