Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 1. Krúdy Gyula: Nyiri emlék

If századból, azok is mindenféle szép reménységeken ábrándoznak, visszatérni látnak régi udvarházakat, amelyek a ködben örökre elmerültek egykor, visszajönni látnak bizonyos vidámságot, felvillanó örömet, uri kedvet, amelyet nem élvezett már egy-két generáció Magyarországon ! A virtusok ébrednek, amely virtusok egykor aludni mentek a rozsdás fokosokkal, terjedelmes kulacsokkal ; pókhálós címereket fényesítenek, amely címerekről azt hitték, már sohasem lesz rájuk szükség ; agár dugja ki nevető pofáját a kocsiszőnyeg alól, holott ez az uri kutya jóformán díszállat . . . lovasostor kondul az őszi mezőn . . . lett századunkban ; lovasostor kondul az őszi mezőn, ahol legfeljebb az öreg levéltáros vadászott vén vizslájával ; malaccal álmodnak a gyerekek a Holló-utcában, a muzsikus soron ; újra látni a büszke négyes fogatokat, ősz, — vörös kabátos gavallérokat, amazonnézésü kisasszonyokat. Milyen kár, hogy nem érhették meg az Öregek ezt az időt, akik szegényen, szerényen mindig csak álmodozták, hogy az őszi ködből előpattan egyszer a régi paripa, a bilikomnyerő agár, a széplány és a hű barát! Nyíregyházi levelezőlap. Egy német újság egyszer azt kérte tőlem, hogy egy levelezőlap hátára irjam le a szülővárosomat. Ezt irtam : Észak felől erdőket ültetett az a Károlyi gróf, akit a város alapitójának tisztelnek.