Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 2. dr. Nagy Jenő : Nyíregyháza természeti viszonyai

78 A madarak után jönnek a Csúszómászók. Ezek is — a <j) íkokat kivéve — inkább a mocsaras helyeken élnek. A szárazabb, homokosabb helyeken élnek a szép nagy Zöld-Gyíkok. Élénk zöld hátuk, oldalt égszínkékkel s alul vörhenyes sárgávegyitve, szinte exotikus külsővel ruházzák fel e szép állatot. Még többet találunk az árokpartok, vasúti töltések napos oldalain sütkérező szintén zöldes, de kisebb Fürge-Gyíkból. A Kígyókból csak a közönséges Vizi-Sikló, a jóval ritkább Sima-Sikló fordul elő a Nyírségben. Mérges kigyó tehát a nyíri homokon nincs, ami annál feltűnőbb, mert ugy a Budapest környéki homokterületen, valamint a delibláti homokpusztán is él a Homoki-Vipera. Valamikor igen közönséges állat volt a Nyírben a MocsáriTeknős. Még megmaradt nagyobb mocsárterületeinken ma is találni egy-kettőt. Városunk határában leginkább az Igricével tközlekedő csatornákban találni Teknősbékát. A Kétéltűek fajban szegény, de számra nézve annál gazdagabb csoportjába tartoznak az Alföld legnépszerűbb állatai : a Békák. Ahol a buckák laposaiban viz csillog, ott ezrével tanyázik a Kecskebéka. A nyíri tájak esti hangulatához épp ugy hozzátartozik a távoli békehangverseny melancholikus zenéje mint akár az akácvirág illata. A vizek szélein ott él még a Zöld-Varangy, a sárgás Gyepi-Béka ; a vizek felszínén nagyra fújja fel kicsi fekete testét a Vöröshasu-Unka, amelynek »unk-unk« hangja oly bánatosan hangzik a mocsár csendjében. Kei-tjeinkből, az utcákról jól ismerjük azután a SzürkeVarangyot, amely kertészetünknek leghasznosabb munkatársa JS amelynek bogár és csiga pusztítását csak a tudatlan ember nem értékeli kellően. Erdeink és ligetünk fáin, bokrain él még a nem kevésbbé jól ismert Leveli-Béka. Sokkal fontosabb állatcsoport azonban a Halak osztálya. Az egykori Nyírség hóolvadáskor és magas talajvíz mellett, természetes folyásai közvetítésével, majdnem teljes egészében kapcsolatban volt egyrészt a Tisza, másrészt az Ér árterületével. A Nyír vizei tehát — kivéve a nagyon szikes elzárt tómedencé-