Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 2. dr. Nagy Jenő : Nyíregyháza természeti viszonyai

52 geti, görgeti maga előtt a földön. De igy is igen nagy távolságra eljut a homok, hiszen az Ondava—Topolya törmelékkúpjaitól, mint amelyek Északra legmesszebb vannak tőlünk, délre a legmesszebb levő Debrecen környéki futóhomoknak körülbelül 150 kilométeres utat kellett megtenni. A futó, gördülő homok kopik, gömbölyödik s ezért a futóhomok mind gömbölyded, simára csiszolt szemecskékből áll. Mig a folyamihomoknak, amely nem gurul s amelyet a viz sodra szállít tova, minden egyes szeme szögletes és lapos. Tehát a Nyírség talajának minden egyes szemecskéjét a viz és a szél szállította mostani helyére. Anyagára nézve a homok majdnem kizárólag kvarc szemecskékből áll, mint amely a környező vulkánikus andesit (trachyt) hegységek kőzetének főalkotórészét teszi. A íutóhomok-területen a legjellemzőbb térszíni formák : a buckák. Hogyan is jönnek létre ezek a hosszúkás homokdombok ? A futóhomoknak a szél által létrehozott szabályos formáit csak kevesen ismerik, mert hiszen ez manapság már csak igen kevés helyen figyelhető meg a Nyírségen, amióta már a homok meg van kötve. A homokmozgáshoz azonban teljesen hasonló tüneményt lehet megfigyelni a hófúvásoknál. A száraz homok egyenletes talajon, ahol nincsenek akadályok, először a szél irányára merőlegesen álló keskeny homokgátakban halad előre. E keskeny, hosszú homokgátakat, amelyeknek a szél felé fordított lejtője lankás, mig a széltől elfordult lejtője meredek, dűnéknek nevezzük. A szél a homokot felhajtja a lankás lejtőn a tetőpontra, ahonnan azután a meredek elülső lejtőn lezuhan. Igy a düne elülső lejtője mindig előre halad, mig a szél felé fordult lankás lejtő folytonosan fogy. Igy halad a dűne a szél irányában addig, amig talajegyenetlenségek, vagy növényzet meg nem akasztják további egyenletes előrehaladásában ; ekkor a dűne felbomlik a szél irányával párhuzamos ovális dombokra és hoszszant elnyúlt gerincekre. Az ekkor kifejlődött ovális homokdombokat barkhánoknak nevezzük. Ezeknek a széltől elfordult homloki része félhold-