Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)
I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 2. dr. Nagy Jenő : Nyíregyháza természeti viszonyai
53 íalakuan kiöblösödik s ha nem befolyásolja őket a növényzet, »akkor ilyen alakban messze elvándorolnak. Ha a barkhánokra növény kezd telepedni, vagy növényi akadályok állnak útjában, akkor belőlük is hosszú elnyúlt buckák fejlődnek'. Itt a Nyírség'en főleg az akadályok mögött felhalmozódott hosszanti homokgerincek az uralkodók, amennyiben a száraz sivatagi időszak után egy nedvesebb korszak jött, amikor a növényzet igyekezett a homokpusztán megtelepedni s igy a növényi akadáyok — fű, fa, cserjék — mögött egy-egy hosszú homokgerinc keletkezett, mig kétoldalt, ahol nem volt védő növényzet, egészen elhordta a szél a homokot. Ezeket az akadályok mögött létrejött, a széllel párhuzamosan kifejlődött hosszú homokgerinceket nevezzük tehát buckáknak. A buckák szél felé fordult végén tehát mindig volt egykor valami akadály, rendesen növény. A buckák között mély árkokat fuj ki az uralkodó szél s ezeket szélbarázdáknak nevezzük. Az innen kihordott homokot az árok végén egy valóságos törmelékkupban halmozza fel, amit pedig garmada néven ismer a szakirodalom. Buckák, garmadák és szélbarázdák alkotják tehát a Nyírség — s igy Nyíregyháza környékének is — felszini formáit. Egymással váltakozva, egymásból kifejlődve alkotják azt a változatos hepe-hupás térszint, amely a Nyírségre nézve oly jellemző. A magas buckatetőket sokszor kikezdi a szél s üstszerü mélyedések, »kotyor«-ok jönnek létre, amelyek annyira kimélyülnek, hogy a fenekük és a buckatető között sokszor 15— 20 m. magasságkülönbség is van. Az ilyen kotyorból kihordott homokból garmada jön létre. Ilyen forma, a jelenben is végbemenő szélkifuvás még sok helyen van a Nyírségen ; sőt Nyíregyháza környékén is megtalálhatjuk ezt, pl. a Pazony melletti »Nagyhegyen«, azután a királytelki uradalom »Pallag« legelőjén s pár helyen a nyíregyházi tanyák között. Igen érdekes — és ez a körülmény a Nyírségnek már az 'őskorban lakott voltát bizonyítja, — hogy az ilyen magas buckatetőkön létrejött katlanok, melyeknek méretei előrehaladottabb stádiumban elérik már az 50—100 m. átmérőt és 10—20
