Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 1. Krúdy Gyula: Nyiri emlék

46 tek volna, amely városnak szüksége van az ő gázsijukra, Nyíregyházán bizonyára nagy lett volna az öröm az őslakosság körében. így azonban a régi tirpákok (Nyíregyháza őslakói) mindig csak a bajuszuk alatt dörmögtek, ha uj arcot láttak meg a városban. A jó nyíregyháziak nem alaptalanul féltek a bevándorlóktól. A hivatalnoki kar ezidőtájt — tán még most is — adósságcsinálásból élt Magyarországon. A világszép Virágh Irmának éppen ugy kellett uj ruha a majálisra, — vagy tán még ugyabban, mint a módos kereskedő kisasszonyoknak. A tanfelügyelő, a pénzügyi számtiszt, a megyei hivatalnok boldoggá tette azt a kecskét, ahová ruhavarrás céljából belépett. Csernyiknek, a mészárosnak, kalapot kellett emelni, ha »könyvre« vitték tőle .a hust az adóhivatalnoknék. Boldognak kellett lenni annak a kávésnak, ahová a huszártisztek betették a lábukat, hogy nagyarányú kontózásba fogjanak. Ezek az állapotok sehogysem tetszettek a jó nyíregyháziaknak, akik apáiktól azt tanulták, hogy csak addig nyújtózkodjanak, ameddig takarójuk ér. Szemrehányásokat is tettek Bencs Lászlónak, az akkori polgái mesternek, hogy mirevaló volt az a sok építkezés, miért Lellett Nyíregyházára csődíteni azt a rengeteg éhenkórász hivatalnokot. A verekedő tiszteket meg éppen nem állhatták a polgárok. Bencs Lászlónak minden népszerűségére szüksége volt, hogy lecsillapítsa a polgárokat, amikor például szegény Yirágh Aladár telekkönyvvezető Pozsonyban fejbedurrantotta magát, miután Nyíregyházát bőségesen ellátta váltóval. Ezen közben azonban történt valami, ami más irányba terelte a szegény hivatalnokokról a jó nyíregyháziak figyelmét. A zsidók a vármegyében már addig is szerfölött gazdagodtak, néha akaratuk ellenére, mint például a Levelekiek, akikre formálisan ráerőszakolta birtokát a könnyelmű Bónis Sámuel. A Klárok, Burgerek, Haasok, Bleyerek tekintélyes földi észekre tettek szert és megindultak már a megyéből Nyíregyháza felé, aminthogy a szabolcsmegyei zsidók akkoriban nemcsak szilaj magyarságukról voltak híresek (egy se tudott közöttük németül), hanem a szorgalmukról és szinte