Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 1. Krúdy Gyula: Nyiri emlék

47 páratlan munkaerejükről is. Ezeknek a zsidóknak már nagyapái is szabolcsmegyei magyar emberek voltak, éppen ők helyeselték későbben Egán kormánybiztos felvidéki akcióját a bevándorló galíciaiak ellen. A nyíregyházi ember többé nem kereste az átmeneti szegényedés okát sem a tanyákon a szükkeblüen élő tirpákokban, sem a szegény hivatalnokokban, de még a zsidóságban sem, hanem munkához látott maga is. Szinte föleszmélve, uj életre kelve nézett körül a gyönyörű városban, amelyet Bencs László és a többi polgármesterek építettek neki. Kezdett büszke lenni palotáira, templomaira, közintézményeire — a nyíregyházi ember városát szerető polgár lett végül, büszke, mint akár a -debreceni civis, rátarti, mint akár a miskolci csizmadia. Száz esztendő alatt eljutott oda Nyíregyháza, hogy nemcsak lakói, de polgárai is vannak, akik büszkeségüket, örömüket lelik a város fejlődésében. Hiszen közeledhettek a megyei zsidók Nyíregyháza felé. A helybeli tirpák legfeljebb annyiban ijedt meg tőlük, hogy mélyebbre nyomta le a földbe ekéjét, az ő szorgalmával, vasakaratával ugyan hiába versenyezett volna a zsidóké. Ámde megijedtek az egymásután épülő nyíregyházi uriházaktól, (amelyeket a megyei zsidó birtokosok építenek) tüzet kiáltottak azok az elemek, amelyek a munkát hirből sem ismerik, ellenben szájaskodással, szónoklatokkal akarják megverni a zsidóságot a gazdasági harcban is. Ezek az elemek hamar összetalálkoztak előbb a megyében, később a városban is. Ónody Gézára, Mikecz Józsefre és a többi antiszemita vezérekre mindnyájan emlékszünk. Megcsinálták a kudarcos kimenetelű eszlári pert, amely egy-két évig izgalomban tartotta a várost, de a lázak, forrongások elsimultával szinte újjászületve állott helyén Nyíregyháza.