Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 1. Krúdy Gyula: Nyiri emlék

40 — Nem kell civilizáció, nem kell szinház, ha ennek ilyen ára van, — dörgik mind a négy templomukban. H

: # H* Az érzéki színjátékba belekóstolt nyíregyháziak azonban már ott hagyogatták aluszékony otthonaikat, sőt messzi tanyáikat is, ha valamely vándortársulat kiragasztotta piros céduláit a Hársfában. A botosszinészek és a proporcióra dolgozó kóbor színtársulatok körében már jó hire terjedt Nyíregyházának. A különböző primadonnák pedig egész természetesnek vették, hogy a nyíregyházi szezon alatt darab időre megszökteti őket valamely fölhevült gavallér. Ó, mily tündérien hangzott a nagy dob puffogása a Hársfa felől ! Kucséberkosár-szaga lett az udvarnak a színésznőknek adott ajándékoktól ; Tahi, a helybeli temetkezési vállalkozó, a koporsó üzlet mellett jónak látja virágkereskedést is nyitni; az egyik helybeli takarékban hiába fogadja az igazgató a kölcsönkérőket azzal a barátságos szóval, hogy aki a takarékba nem betétet hoz, hanem kölcsönért jön, az már eo ipso rossz : — színtársulatok időzése idején a legelső bonitásu úriemberek is kifogytak az aprópénzből, mert a színésznőket valahogy kellett táplálni, ruházni. Nagy megkönnyebbülése volt a benszülött asszonyoknak, lányoknak, amikor azok a nőszemélyek, akik a férfiaknak az örökös dalt, mámort és jókedvet hirdették, végre kimentek a városból. Sőt a plébánia előtt üldögélő főtisztelendő urak is némileg nyugodtabban beszélgettek a város jövőjéről. H* H* H* A nyíregyházi ember pedig ment előre a maga céltudatos utján. Éppen a városi élet egyes tulhajtásai : a duhaj mulatozások, kártyázások, szinházasdik miatt történt talán, hogy a lakosság ősibb, tehát maradibb része eltávolodott a várostól. A tanyák szaporodtak, majorsági épületek, ménesek, nyájak teremtek odakint abban a nagy nyíregyházi határban, amely jóval Császárszállás alatt kezdődik és csaknem a »Dessewffy«őrháznál végződik. Az igazi nyíregyházi ember a maganevelt