Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 1. Krúdy Gyula: Nyiri emlék

41 gyönyörű négy lovával legfeljebb hetivásárkor jön be a városba ; maga hajt a gazda, az asszonynép a por, meleg, vagy eső ellen a fejére hajtja tarka felsőszoknyáját, — marad még ott elég szoknya — és a kasfarba telepedve százszor is meggondolja, hogy mire adja ki kuporgatott krajcárjait, hatosait. Télen szélestalpu, hosszú szánok farolnak a Nagykállóiutca töltésén, de az elszaporodó ügyvédi irodákból, különböző üzletekből hiába várják a főnökök, hogy a négylovas szán stációt tartson. A nyíregyházi ember lehetőleg nem pereskedik, mert annyi józan esze van, hogy ügyvéd nélkül is rájön az igazságra. A boltba pedig már csak azért se megy be, mert úgyis megvásárolt minden szükségest a Lucza-napi vásárkor. Ha bejön a városba, leginkább eladni jön valamit. Nem restelli befogni a négy lovát, hogy egy pár beteg csirkén idejében túladhasson. Egyébként semmi igénye nincs, semmi köze a városi élethez, legfeljebb annyi, hogy a Bundi-korcsmánál, vagy a Cédulaháznál etesse-e meg lovait ? ífc H* Jfc Ilyenformán mérhetetlenül gazdagodik a tanyák népe, mig a városi polgárság körében ismerős fogalom lesz a hivatalnoki szegénység, amely békében is nagy volt Magyarországon. Épül ugyan már a nagyszerű megyeháza, emelkedik a törvényszéki palota, uj színház alapját rakják le a Pacsirtakorcsma szomszédságában, hogy a Hársfa rövidesen beadja a kulcsot. Sőt készen vannak a tervei is az emeletes városi fogadónak, a Koronának, mert már az Európa-szálló is kicsinynek bizonyul a város idegenforgalmához. Mégis olyan valami szegény-szag kezd a városban érezhetővé válni, amelyet azelőtt nem ismertek a nyíregyháziak. Mi volt az oka a mutatkozó szegényedésnek ? Mi volt az oka, hogy borús arcokkal is lehetett találkozni abban a városban, ahol még a »debreceni hideglelésen« is tultevő áldott »nyíregyházi étvágy« gömbölyítette az arcokat, amig a város némileg is az ősfoglalkozásnak élt ?