Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 6. Szohor Pál: Nyíregyháza város története

227 tulajdonosok. Virág Aladár: Telekkönyvtár. Gávay Sándor : A honáruló, vagy lehet-e Görgeit rehabilitálni? Kmethy István: A magyar helyesirás rendszerének alapvonalai. Alig két esztendő múlva pedig Lukács Ödön, a ref. egyház lelkésze megírja a város történetét. Anyagának bőségével kiváló forrása e könyv mindazoknak, akik városunk múltját tanulmányozni kívánják. A nagyműveltségű lelkész imádságai, versei hosszú időn keresztül közkézen forogtak, ragyogó szónoki képességének hire pedig messze túlterjedt a város határain. Színtársulatok is keresik fel évről-évre a »Hárs«-ban felállított egyszerű színpadot. A színjátszás iránti kulturérzék már nem hiányzik az intelligens középosztály lelkéből, de a kő.színház hiánya, az egyszerű polgári szokások még nem tudtak állandó színtársulatot idekötni. Évről-évre más színigazgatók nevével találkozunk a helybeli újságok színházi rovatában. 1881-ben Krecsányi Ignácz kassai színtársulata működik, majd Aradi Gerő követi, kinek tagjai között látjuk a kezdő Gyöngyi Izsót. Néhány hónapig küzdenek a nélkülözéssel, hogy aztán kifáradtan menjenek uj állomásukra. De amikor végiglapozom a szinlapokat, megértem a magyar mecénások lángolását, mert a korukbeli legnagyobb szellemek alkotása árad szét a színpad deszkáiról. Alig találok valamit az akkor divatos francia és osztrák irók műveiből. A színpad még nem a legkönnyebb fajsúlyú élvezetek forrása, de valóban komoly temploma a nemzeti nyelv ápolásának. A nyolcvanas évek elején vívja ki Benczy Gyula cigányprímás is európai hírnevét. Nem volna teljes történeti áttekintésünk, ha meg nem emlékeznénk róla. 1881 nyarán Németország fővárosában játszik s a berlini »Tribüne« junius 18-i számában ezt olvashatjuk : »A CentráTHotel télikertjében egy magyar zenetársulat van, amelynek tagjai egyenesen mélyen Magyarországban fekvő hazájukból érkeztek Németországba. E magyar zene a hallgatót egészen elkábítja, mint éppen a hamisítatlan magyar bor, melynek tulmértékben való élvezete izmainkat teljesen felizgatja, elfáradt tagjainkat a mindennapi életből mintegy felveri és a képzelet világába ragadja. Benczy Gyula kivételével egyik sem ismeri a hang15*