Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM TRÓJAI AGYAG EDÉNYEI

legegyszerűbb emberben is. Bármily egyszerű is az agyagedények diszilési módja, mégis csak azt bizonyítja, hogy a műveltség legkezdetlegesebb fokán élő népek is azon iparkodtak, hogy még a közönséges, mindennapi használatra szánt edényeik is szépek legyenek. A ,,bujtosi" bronzkori agyagműves is, hogy mennyire szépnek, értékesnek találta s hogy mennyire megbecsülte az 5 készítményeit, bizonyitja a díszítéseknek bősége és sokfélesége, amelyekkel az. agyagedények külsejét bevonta. Mi reánk azért bírnak fontossággal e diszitések, mert általok fokrólfokra követhetjük az agyagművészet fejlődését. A bronzkorban ugy anyagra, alakra, mint di szitési módra is teljesen megegyező agyagedényeket találunk egymástól távol eső országokban így alig különböznek egymástól Magyarország területén kiásott bronzkori agyagedények pl. a görög szigeteken kiásott tárgyaktól. Sőt meg az oly különlegességek is, mint pl. az edény fülét pótló függélyes átfúrások, amelyeket az edények felakaszthatása végett alkalmaztak s amikre oly gyakran akadunk a trójai ásatásoknál a legrégibb rétegekben — de már közvetlenül mellette a szkamander sikság sirhalmaiban nem találjuk, ellenben Assyriában és Babilóniában előfordul, — megtaláljuk Szabolcsmegyében a polgári ásatásokban s az agyagedényfülek vizszintcs átfúrását megtaláljuk a nyíregyházi bujtosi bronzkori ásatásokban is. Schliemann a kisázsiai Hisszarlikban — a homéroszi Trója helyén — végzett ásatások alapján 7 réteget különböztet meg, melyek mindegyikének külön várost kellett volna alkotni. Az egymás felett fekvő 7 város közül az első az őseredeti talajon,