Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

ELKÉSETT UTASOK

Még el sem hangzott a kölcsönös jó reggelt kívánság, máris fehér kéztyüs kezét csókra nyujtá a lovagnak s igéző mosoly kiséretében mondja : »Képzelje Kállay, ugy határoztam, hogy a nyíregyházi nagy -erdőben ebédelünk s niig a társzekerek felkészülődnek, .sétálunk az erdőben«. »Kitűnő eszme, mondá a lovag s ha megengedi grófnő, kiadom a parancsot az indulásra«. A grófnőt a lovag segíti be batárjába, majd lovára pattanva a batár jobb oldalán áll fel lovával.. Az indulást megadó jelre kirepül a batárt kisérő két huszár kardja és gyors ügetésbe fognak. A kíváncsi s éljenző nép felé a kocsi ablakán kihajtó grófnő mosolyogva integet, a lovag kalpagját emeli. A kisérő társzekerek mellett egy-egy pántlikás megyei hajdú lovagol. A szekereken elhelyezett női cselédség mihamar dalolni kezd. A hajdúk közül a palackos borokat kisérő hajdú is nemsokára jókedvre hangolódik s jó hoiizü hangján dalolja szive választottjának az akkori betyár nö'át : Fakó lovam lába nyomát Kilenc pandúr, kétes end biztos járja, Jöttömet a tömlöc tartó Szögedébe hej de nagyon várja Elittam a becsületem Kilopták a földet is alólam, Fed ig-pedig valamikor Fehérhajú öregasszony Egyetlenegy reménysége i olt am. majd folytatja : Ha jelkötnek, ha kivisznek