Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

A nyíregyházi "Perese halom"

A különböző korokban különböző nepeknél a temetkezésnek, hogy milyen módjai voltak néhányról megemlékezünk : A legrégibb és legelterjedtebb módja volt az elföldelés. Ez különböző volt aszerint, amint a hullát vagy mélyebbre vagy csak földre helyezték s kisebb vagy nagyobb hant vagy domb alá temették. Még a hulla helyzete is különböző volt. A kő-korban arccal kelet felé fordították. A bronz korban a zsugorított fekvő, a zsugorított üllő, a zsugorított gugoló s a kinyújtott hanyat fekvő temetkezés divott. A halottak zsugorítva való fekvése nem véletlenségből történt, de az céltudatos eljárás eredménye volt, melyet kötözés által értek el. E mellett szól a szövetbe, bőrbe, burkolása s az urnába való gugoló elhelyezése a halottnak. A temetkezés bárminő alakjában a fő szempont az volt, hogy az elköltözöttnek lelke is megtalálja nyugalmát. S igy a zsugorított temetkezéseknél is a feltámadáshoz nélkülözhetetlen eszközök mellékel ve vannak : étel, csészék, játékok, bronz ékszerek, fegyverek stb. A régi egyiptomiaknál a halál utáni életről oly felfogás uralkodott, hogy a testből külön váló lélek fennmaradása a halott földi részeinek fennmaradásától függ; ott a főgond a testnek éper. tartására irányult. Ezért bebalzsamozták halotatikat. Más nép megelégedett, hogy a hullát a levegőn kiszárították, de megvédték a ragadozók támadásaitól. Másutt ellenben' a ragadozóknak tették ki prédául, mint az indiai parszik teszik, s a hallgatás tornyában fektetik ki a halottaikat, de ugy, hogy a