Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

A nyíregyházi "Perese halom"

10 len látogatóra hullottak az ivben felrepüld s újból lehulló őseink koponyájának s kar csontjainak csapásai. Most már nemcsak látta, de hallani vélte s érezte is az ősök haragját. Lett is erre nagy ijedelem meg »nosza rajta vesd el magad«. Feledve egy szempillantásnyi idő alatt a mosolygó barack, alma és körte. De bármerre is akart menekülni a delikvens — amint arról a sok ledöntött szőlőkaró tanúskodott — mindenfelé ujabb billenő lóca s azokról ujabb ősi intelem fogadta ... Nem is jött az többé vissza, aki egyszer ott volt... Volt is béke és nyugalom egyideig kertemben. Egy napon azonban házi személyzetem kijelentette, hogy fél a koponyáktól, nem megy gyomlálni a kertbe mindaddig, mig onnét el nem vitetem a csontokat. Hiába hivatkoztam én a történelemre, mely bizonyítja, hogy azok őseink megszentelt csontjai, akik most védőkkül léptek fel; nem használt semmit, nem hitték el, mert a nép hite szerint aki valamit a temetőből elvisz, megadózik érette s legyen az virág, fa vagy csont, már a halott — kié az elvitt tárgy — éjfélkor eljön érette s megtépi az arcát. így választanom kellett, vagy én gyomlálom egyedül az elég nagy kertemet, vagy elvitetem az előttem az oly becses ősi ereklyéket. Végül is csak ez utóbbit választottam. 1914-ben fájdalmas szivvel raktam fel talyigámra a koponya gyűjteményt és Petrikovics László gimnáziumi tanulóval küldettem ki a déli temetőbe. Azóta a gimnáziumi tanulóból orvostan hallgatóvá felcseperedett P. L. régész barátom fájlalja ezt, sőt kutat is a cson-