Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM BRONZKORSZAKA.

20 dott Thonuzoba lovon ülve elevenen temettetett el nejével együtt ; az obadi révbe. Erégi hagyományok szerint : Atilla kincseivel és fegyvereivel egy folyó vizének leeresztése után annak medrébe temettetett el s a folyó vize újra föléje eresztetett. Atilla feleségét, Rékát egy erdőben temették el s föléje sziklákat hengergettek, nevéről nevezték el az erdélyi Rika erdőt. Árpádot egy kis patak forrása fölé temették, melv Atilla király városába, Budára folyik s felette épült Albá vagyis Fehéregyház. Az ősmagyarok áldozataikat szabad ég alatt tartották. Az áldozati hely egy sövénynyel elkerített négyszögű tisztás volt erdőben vagy ligetben s vaíamely bokor vagy fa alatt (szent fa) s forrás vagy folyó mellett. A sövényen három bejárat volt hagyva kelet, dél és észak felől, a nyugati oldalon nem volt ajtó, az igy elkerített hely keleti és nyugati szélén három-három ágas volt leverve s az ágasok között a nyugatra eső részen volt az u. n. udvarverem, melybe a leölt áldozati állat vérét és beleit eresztették. Ugyanott volt a főzőhely is. Itt íügöttek ösztönükön a főzéshez való üstök ;s Azétel osztó asztal a déli részen volt felállítva. A feláldozan dó állatot rendesen fehér lovat— mely koszorúkkal és pántlikákkal pazarul volt feldiszitve az áldozati tér egyik végétől a másikig vezették s a nyugati oldalon lévő ágasok egyikéhez kötötték ; adott jelre levágták. Mig a táltos meglehetős hosszú ideig imádkozott s az áldozati szertartást végezte.