Kemény György: Szabolcs vármegye gazdaság-földrajzi monogárfiája (Budapest, 1913)

Történeti vázlat

> 7 Történeti vázlat. Szabolcs vármegyének eredete még a honfoglalás előtti időkbe nyúlik vissza. Honszerző őseink a Tisza felső részén már nagyon sok lakott helyet találtak s az ősi culturának számos emlékét őrzi a szabolcsvármegyei múzeum. Természetesen e helyen nem foglalkozhatunk a vármegye történetének részletes leírásával, azért csupán a főbb események vázlatos registrálására szorítkozunk. Árpádházi királyaink alatt Szabolcs vármegyéről többször esik szó. Szent László 1092-ben Szabolcson országgyűlést tart. Majd Bökönynél, vagy némelyek szerint Geszterédnél a tatárok fölött nyert győzelem emlékére Kisvárdán templomot épit; apátságokat alapit s a várnépességről a szükséghez mérten gondoskodik. A tatárdúlás Szabolcsmegyét sem kimélte s a vármegye újjászervezéséről, a lakosság letelepedéséről, új községek és lakott helyek telepítéséről századokig alig'] hallunk valamit. 1348-ban nagy kolera, illetve inkább pestis pusztított a megyében. A kolera terjedését a lakosság a zsidóknak tulajdonítja s ennek nyomában véres zsidóüldözés dúlt a vármegyében. A szerencsétlen mohácsi csatáig országos nevezetességű esemény alig fordult elő. Az ezután beállott kettős királyság, a pártvillongások, a gyakori csetepaték és véres ütközetek, majd a Bocskay-, Thököly- és Rákóczi-felkelés következtében beállt zavarok a vármegyét tönkre, elszegényedésre juttatták, melyet a 150 éves török uralom még nagyobbá és elviselhetetlenebbé tett mindenkire nézve. Mig az 1549. évi dicalis conscriptio 3.824 jobbágy-telket mutat ki 4.680 frt. adókivetéssel, az 1555. évi összeírás szerint már csak 2.714 volt a porták száma s a kivetett 2.597 forint adóból mindössze 2.280 forintot tudtak nagy nehezen behajtani. A XVII. században a porták száma már annyira megcsappant, hogy érdemesnek sem tartják a megszámlálásukat. A török hódoltság után tartott összeíráskor pedig 1696-ban 40 portát, 8 curialis, 59 censualis nemes birtokot lehetett csupán kimutatni a vármegye területén. Természetes, hogy ily viszonyok mellett gazdasági életről szó sem lehetett. A földek megmunkálatlanul, parlagon hevertek s a gyakori árvizek által 1*