Simkó Gyula: Nyíregyháza és tanyáinak települése (Kolozsvár, Steif Jenő, 1909)

1. Altalános földrajzi leírása

Általános földrajzi leírás. Területünk egész terjedelmében (50,000 kat. hold) a Nyírség északnyugati részére esik. A város maga a nagyterjedelmű határnak keleti végében épült fel, ami azt a sajátosságot adta meg neki, hogy keletre már 6—7 kilométernyi távolságban új községeket érünk el, míg nyugatra 15—16 km. távolságban is még mindig Nyíregyháza határán belől vagyunk. Bár az orografiai viszonyok egyáltalában nem teszik indokolttá területünknek a nép között már régóta szokásos és a közigazgatásban is használt felosztását, de az általános tájékozódás céljából legcélszerűbb e felosztást megtartanunk. E felosztás szerint a várostól keletre az Örökös földek vannak, nyugatra közvetlen a város alatt az Alsó- és Felsőpázsit (még most is ily néven, bár ma már majdnem az egészet felszántották.) Ettől nyugatra a Nagy- és Kis-Cserkesz puszta, ahol a legtipikusabb tanyák fejlődtek ki. A Cserkeszpusztától északra a Dessewffy grófok uradalmához tartozó Királytelck (közigazgatásilag Nyíregyházához tartozik), délre pedig a Sima-pu<zta terűi el. Mint a Nyírségen általában, úgy területünkön is leginkább homokos, agyagos és székes talajnemeket találunk, azonban tipikus felépítésűnek csak a homokos talajt mondhatjuk számtalan vakozatban. A sok homckfcleségek közt legfontosabb területünkön a futóhomok, amely nem más, mint a levantei és diluviális törmelékkúpok homokanyaga; ebből keletkezett, még pedig úgy, hogy a szél kifújta belőle a finomabb agyagrészecskéket, lehordván azt (a törmelékkúpokról) az Alföld mélyebb 1*